Van értelme, hogy tovább éljek?

Hosszú lenne leírni az összes okát ezért leírom röviden.

Eddigi életemben mikor már azt hittem, hogy van egy igaz barátom mindig akkor viszítettem el vagy a távolság miatt vagy azért, mert csalódnom kellett benne. A családomtól nem hallok mást csak, hogy kövér és csúnya vagyok és ez miatt semmi önbizalmam sincs és ezért nem hittem el senkinek a suliban, hogy tetszem neki. Ha volt is valakim csak is olyan aki nem tetszik, mert úgy voltam vele, hogy aki tetszik az észre sem veszi, hogy élek. (ami persze kiderült,hogy akibe nagyon szerelmes voltam kiderült, hogy én is tetszem neki de az csak 3év után derült amikor már volt mennyasszonya) A suliban minden tanár csak azt mondta, hogy semmire nem fogom vinni és az utcára kerülök, mert lusta vagyok tanulni mikor éjjel-nappal tanultam csak nem maradt meg bennem a dolgozatig és nem értették itthon,hogy miért nem tudtam a suliban mikor itthon oda vissza tudtam. Miután befejeztem a sulit 2 helyen is voltam de mind 2-t ott kellett hagynom, mert fizikailag és lelkileg is tönkre tettek a munkatárasim és a főnökim. Ez miatt volt havi 2 epilepsziás rohamom is mikor előtte csak évi 3 volt így az orosom mondta, hogy jobb ha keresek másik munkahelyet. Így most itt vagyok 22 évesen 7hónapja munkanélküli, mert sehova se vesznek fel, mert messze lakom. Pénzem már nincs annyi,hogy elköltözzek. Röviden ennyi lenne..