Ne foglalkozzak azzal, aki azt mondja, hogy elvont vagyok?

Szinte minden második ember, akivel megismerkedem, azt mondja, hogy elvont vagyok. Túl gyerekesnek tartanak, néha meg perverznek. Azt mondják, hogy már az öltözködésemen is észre lehet venni (rózsaszín masni, figurás bakancs, cipzáros fülbevaló). Nem jó az sem, ha keresem a társaságot, az sem, ha antiszociális vagyok. Ne tetszik nekik ha viccelődöm, és az sem, ha komoly vagyok. Belekötnek abba, hogy japán és koreai zenét hallgatok (meg néha Sex pistols-t), és abba is, hogy mangát olvasok és manga stílusban rajzolok. Ha éppen nem mangát rajzolok, akkor macskát, lovat vagy pandát, de nekik ez sem tetszik.

Ritka, de van olyan ember, akinek szimpatikus vagyok, de ezek általában felnőttek (az esetek többségében nem józanok). Még a legjobb barátnőm is képes rólam mindent elképzelni, például hogy pedofil vagy nekrofil (ha patológus leszek) leszek felnőtt koromban.

Velem van a baj, vagy csak nem tudják elfogadni, hogy nem megyek a tömeg után?