Mit kezdjek ezzel az érzéssel?

Néha rám tör az érzés, hogy valakivel feltétlenül beszélgetnem kell, vágyok egy jó csajos dumcsizásra. Csakhogy mindig amikor ez az érzés rám jön, feltétlenül mindig lánnyal akarok beszélni, velem egykorúval, vagy egy felnőtt nővel. Az a lényeg, hogy érett legyen, komolyan vegye amit mondok, meghallgasson és tanácsot adjon. Igazából lenne is lehetőségem ilyen lánnyal beszélgetni, de nem merek, mert egyszerűen nem tudok beszélni, pl egy ilyen osztálytársamhoz, akiben minden megvan: érett, komoly, igazi nő, és mindenkit meghallgat, akinek gondja van, és én tudom, hogy kicsit pletykás, de h hozzá fordulnék valamiben, biztosan segítene, és per pillanat nem is zavarna, ha elmondja ezt valakinek. Olyan ez az érzés egy ilyen fajt lány iránt, mint egy nagy szerelem, valami furcsa elfogultság. (nem vagyok lezbikus meg ilyesmi) Ráadásul nekem nincsenek is olyan nagy gondjaim, vagyis nagyon is vannak, de azokat átvészelem, de nem osztom meg senkivel, csak a testvéreimmel, mert akkor csak szenvedésbe megy át az egész, azt meg nem akarom. Boldog vagyok, minden gondommal együtt... De ez az érzés néhány nő iránt borzasztó... Nem tudom mi ez... Komolyan, mintha szerelmes lennék elé, persze nem vagyok z. Mit gondoltok, mit tegyek? Aki nem pontosan érti, kérdezzen, és válaszolok.