Több haláleset híre után, semmit sem érzek, normális ez?

Attól függ. Ha az anyád is köztük van, akkor nem normális a dolog, meg ha felnevelt, akkor te se. ha viszont nagybácsi-másodunokatestvér szint, akkor normális (már akinek, van azért olyan is, aki ezekkel a rokonokkal ápolt olyan jó viszonyt, hogy közeli hozzátartozó lett belőlük, és őket siratná meg, de most az alapesetet mondom) Szóval ha közeli volt, szívből gyászolsz, ha nem volt közeli, csak sajnálkozol.

Ha feszült és ideges vagy,akkor még is csak érzel valamit.A reakciód teljesen természetes.A legtömm ember,ha meghal valakije, ésszel felfogja,hogy meghalt.De a hiányát majd csak jóval később fogja érezni.Akkor tudatosul benne,hogy nincs többé,ha pl.szeretne valamit megbeszélni vele,kérni tőle valamit stb.és rájön,hogy nincs kitől kérdezni.Nálad is eljön majd ez az időszak.Akkor kell ezt lerendezni magadban.

Való igaz, az emberek többsége az elsőt hatalmas tragédiaként éli meg, és nem is tudja mit gondoljon, de aztán a 10-dik esetnél már amolyan közönyössé válik. de ez természetes

Szerintem sem vall negatív jellemre,csak valamivel erősebb idegzetre mint az átlagnak. Én is ilyen vagyok. Csak kimondottan olyan személy elvesztése tudna megrázni igazán,aki egyrészt közvetlenül része az életemnek,naponta legalább 3 órahosszát együtt töltök vele, jó a viszonyom vele,és főleg családtag. De egy távoli rokon,akivel jó ha félévente egyszer találkozok ha meghallt,nem volt akkora nagy hiányérzetem.Persze sajnáltam mint bárki mást,de ennél jobban nem igazán. Ezzel nincs gond.