Hogy lehet tekintélyt szerezni az embernek a környezetében?

37 éves csinos nő vagyok, dolgozom, két gyereket nevelek, ellátom a háztartást, autót vezetek, férjem van, barátaim vannak..... Tehát nem vagyok egy szerencsétlen, béna ember. Mégis úgy érzem, nincs tekintélyem. Biztos bennem van a hiba, talán túl kedves, alázatos, elnéző vagyok a környezetemmel......? A munkatársaim megengedik maguknak velem szemben, hogy ha rossz napjuk van, bunkón és ellenségesen viselkedjenek velem. Egymással ezt nem teszik meg ennyire. A kamasz gyerekem nőnapra annyit sem mondott nekem, hogy fapapucs. Anyukám a két testvéremnek segít, őket isteníti, én ilyen bánásmódban nem részesülök sosem. Tegnap a 3 éves gyerkőcöm beteg lett, elvittük orvoshoz a férjemmel, végig én cipeltem a 16 kilós gyereket, de még a kocsiajtót sem nyitotta ki nekem, mikor odaértünk, én nyitottam ki, miközben egy kézzel fogtam a lázas gyereket. Pedig szeret engem, és jó ember, mindenki kedveli őt és sok barátja van. Tehát nem egy bunkó típus. Ha mondom, hogy elfogyott a pénzem, nem ajánlja fel, hogy ad, pedig a bevásárlást én intézem, főzök rendszeresen, de megvárja mindig, hogy kérjek, pedig neki mindig van pénze. De vadidegenekkel is ez van. Ha valahol ügyet intézek, biztos hogy megváratnak, vagy plusz feladattal/nehezítéssel látnak el, miközben mást előre vesznek, rendesen kiszolgálnak. Hirtelen ezek jutottak eszembe, de nap mint nap ér ilyen helyzet. Mit lehet tenni, olyan rossz így létezni, pedig én mindenkivel olyan figyelmes vagyok! Lehet, hogy ez a baj? de akkor hogy legyek másmilyen? Miért lehet ez? Milyennek kellene lennem?