Nem a legjobb érzés ez, mit csináljak vele?

Tavaly nyár elején műtöttek agydaganattal,kb addig a fél évig kínlódtam majdhogynem , de mindig másra fogta a legtöbb orvos és ezt mi se gondoltuk , csak a legvégén derült ki, és akkor már rákövető nap műtöttek is.

Nagy volt a kisagyi nyomás,nyomta az idegeket.

Most már kb teljesen(már ha mondhatom ezt) felgyógyultam , de egy dolog nagyon aggaszt.

Miután műtöttek a bal szemem nagyon befele volt fordulva(értsd nem állt normálisan,kancsalított), a jobb volt perfekt,vélhetőleg azért, mert bal oldalt volt az elváltozás amit kiműtöttek.

Idővel jobb lett , már annyira nem néz befele a szem, de még mindig, és ez nagyon zavar.

Szemtakarót is használok itthon már féléve,semmi eredmény(műtét meg kockázatos).

Ez így nekem nem okés, nincs semmi önbizalmam egyrészt emiatt, nem merek az emberek szemébe nézni, pláne ha buszon,vonaton utazok,vagy ha bent vagyok az iskolában,mindig azon kattog az agyam,hogy mi a francért néznek rám úgy,és 2éve mikor nem volt semmi bajom nem nézett így engem senki. Nagyon ramaty érzés, úgy eltudja cseszni a kedvemet, mintha valami nyomorék lennék , vagy nem is tudom. Iskolában is vártam oszt.társakat, bement két csaj elkezdi az egyik arrébb: láttad a szemét?... a vonaton meg valaki azt jegyezte meg , hogy áll a szemem, háttal hallottam mikor mentem előre.

Így tök sz*r érzés beszélni is valakivel , sokszor nem nézek az emberek szemébe emiatt, mert nagyon zavar engem is ez, akkor mást aki látja, hogyne zavarhatná?

Én vagyok ilyen szerencsétlen, hogy így fogom fel ugye? Valami ötlet ?