Titeket nem hangolnak le a sorozatok?

Nem szeretem a sorozatokat. Pont, mert időhöz kötnek. Lehet, hogy jó társaságban vagyok, lehet, hogy épp akkor lenne időm kocogni menni, vagy épp jó cikket olvasok, vagy még tanulnom kell.

Nem szeretem a rendszerességet, hanem amit kell csinálnom, aztán amire időm és kedvem van.

Szerintem bizonyos szintig valamibe bele kell menekülnünk. És ezért is utálom ezt a szót. Mert szerintem nem menekülés.

Bizonyára bunkó volt a tanár az egyetemen, beszólt a csoporttárs vagy munkatárs, most a közeg mindegy, esetleg összevesztem egy barátnőmmel, stb-stb. Most ha ezekre gondolsz, attól nem lesz jobb. Az összeveszős sztori se, mert van, hogy az idő oldja meg, de ha nem, akkor se biztos, hogy rögtön meg tudod vele beszélni.

Ezen kívül magamon tapasztaltam, hogy a megoldhatatlan, elfogadásra váró dolgokon, illetve a lassan megoldandókon, melyeknek a megoldása folyamatban van, egyszerűen felesleges agyalni. Felesleges stresszor.

Pont ezért KELL belemenekülni hobbikba, filmekbe, diszkóba menésbe, sorozatokba, ismeretterjesztő könyvekbe, stb. És azon agyalni napközben!!!

Szerintem ez a pihenés, és kell valami, ami kiránt a hétköznapokon.

Véleményem szerint az unalmas élet dologgal is vigyázni kell.

Valahogy divat manapság ezt mondogatni, egymást fertőzni.

Ha valaki nem pörög, nem váltogatja partnereit, nem diszkózik, nem utazik stb, már unalmas az élete.

Érdekes számomra, mikor valaki meséli, hogy unalmas szombatja volt. Pedig segített bevásárolni, filmezett, blogolt, fotózott, fotót szerkesztett. Mégis unalmas szombatja volt... Miért gondolja így? Mert meg van fertőzve azzal, hogy pörögni, pörögni, pörögni.

Ezeket én így gondolom.

Arra vigyázz, hogy buliról ne menj haza azért, mert megy a sorozatod. Ha kell, tanulj, ha kell, menj el otthonról.

Ha a prioritások rendben, akkor a sorozatnézés is, szerintem.

Nekem is időről időre vannak megszállottságaim. Segítenek, hogy ne arra gondoljak, hogy egy nagy szerencsétlenség vagyok, meg mi lesz a jövőmmel, meg merre tovább, meg mit szóltak a körülöttem levők.

Minek ezen agyalni?

Hát ez a sorozat lényege, és rendeltetése. Legyen annyira másodlagos az életed, hogy azt a fél óra 45 percet ennek megnézésére áldozd. Hiszen kertészkedhetnél is vagy kutyát is sétáltathatnál, de neked akkor az az első, vagyis előkelőbb helyet foglal el az életedben.

Az érem kétoldalú. Nem kell elhinni, hogy minden olyan mesés és kalandos, mint a sorozatod, de ha feltéve ez nem egy scifi akkor akár veled is megtörténhet.

A lehangolás kérdésedre válaszolva. Igen engem is hangolt már le, hogy egy ilyen kisstílű dologban keresem az örömöt, ami legalább annyira passzív és termelékeny elfoglaltság, mintha kukkolnék.

Amúgy én inkább behangolom magam a sorozattal. Elkezdek Housosan gondolkodni és poénkodni ( nem a szövegét lopom, hanem egyszerűen behangolódok a karakterre), elkezdek olyan laza lenni mint a Joey, vagy éppen annyira csajozásra tettre kész, mint a blue mountain state focistái.

Amíg az ember reményt érez valamire, hogy őt is érheti ilyen kaland, addig élvezi a sorozatot, mert motiválja, mihelyst kiég és már csak kirakatnézőnek érzi magát, már csak menekvés, és drog a sorozat.

Szerintem válaszd az előbbit, hangolódj! Hangolódj zenére, könyvre, filmre, idézetre, bármire!

nekem nagy kedvencem (volt) a Gossip girl. előtte fejeződött be a Született feleségek, és utána olyan nagy hiányérzetem volt. mert már olyan régóta néztem, még középiskolásan kezdtem, és a barátnőmmel megbeszéltük a részeket, és mikor vége lett, nem is tudom.. pedig nem az volt, hogy ez milyen jó sorozat, a legjobb, vagy valami, és mégis.

de a Gossip girl-t is sajnálom, hogy vége. mondjuk kicsit máshogy kellett volna befejezni

most nagy kedvencem a Once upon a time. kicsit talán már megártott, mert annyira magával ragadott ez a mesevilág, hogy mikor múltkor átléptük a megyehatárt, azt képzeltem, hogy átmentem egy másik világba :D de én szeretek "kiszakadni" 40 perce az életemből úgymond. nem kell a problémáimmal foglalkozni, egyszerűen csak a sorozatra figyelek.

te miket nézel? :)

20L