Vannak itt még egyedül élő illetve rossz sorsú tizenévesek?

Tegyünk egy gondolatkisérletet: képzeld el, hogy te vagy a saját magad anyukája. Van ugyebár egy lányod, aki egy másik városban lakik, nem tudhatod mit csinál. Evett-e rendesen, megmosta-e a fogát, elment-e a suliba, stb. Nyilván minden miatt aggódnak, hiszen nem tudnak ellenőrizni.

Gondolj csak arra, hogy az ember mennyire tud aggódni, ha a szeretett családtag a várt időre nem ér haza. Mi anyák rögtön rémeket látunk, jaj, csak nem elgázolta egy autó, csak nem történt vele valami?

A szüleid a saját idegességüket, aggódásukat vetítik ki rád, nem is feltétlenül veled van bajuk. Csak az aggódás miatt ilyenek.

Mit tegyél? Semmit. Nem veled van a baj, te semmi rosszat nem csináltál. Talán az lehetne egy megoldás, ha sokat mesélnél nekik arról, hogy amikor nem vagy velük, akkor miket szoktál csinálni, hogy telnek a napjaid nélkülül. Ha van mobil, akkor lehetne minden nap megereszteni egy hívást nekik, hogy minden rendben van veled, nem kell aggódni.

Lányok! VAn valami, amire bizonyára nem gondoltok. Édesanyátok most lehet a változó korban. Ilyenkor sokkal türelmetlenebbek, ingerlékenyebbek vagyunk, mi anyák. Ti pedig most vagytok a kamaszkorban, ami szintén nem egy nyugis időszak. Ez a kettő összeadódik, és szerintem a legtöbb surlódás valahol ebből fakad.

Most a türelem tényleg rózsát terem. Gondoljatok arra, hogy anyátok lassan végre túljut a klimax korszakon, ti pedig végre felnőttök. Később jobb lesz!

tetris, sajnos nem minden szülő ezért "zaklatja a gyermekét".

Szerintem őt sem féltésből tiltják el, és pofozzák.

Ez nagyon bonyolult téma, sajnos itt nem biztos, hogy egyedül meg tudod oldani, ugyanis gondolom nincs hova költöznöd, eltartani sem tudod magad, satöbbi.

A lelki részét egy pszichológussal kéne megbeszélni, ő tudni fogja, hogy dolgozd fel a traumát, a többit részéhez nem tudok hozzászólni.