Anyám állandóan azzal b*sztat, hogy nincsenek barátaim, nem lehetne valahogy leszoktatni erről? Egyébként meg van 2 közelebbi barátnőm, de néhány lánnyal még jóban vagyok az osztályból.

Van egy idézet, asszem' így van: "A barátságot nem mértékkel kell mérni, hanem minőséggel."

Már nem tom hogy volt, de valamiről beszélgettünk kb. ilyen időben, mint most (délután, sötétedés), mondtam, hogy "egyedül nincs kedvem elmenni x helyre", mire megkérdezte, hogy miért nem hívom el a barátaimat. Mondtam, hogy xy most épp elutazott, yx pedig ehhez messze lakik. Aztán megkérdezte, hogy miért nincsenek barátaim, mire mondtam, hogy vannak (rájuk gondoltam), aztán számonkérte, hogy kik vannak még.