Szerintetek szarember lennék? (bővebben lent)

10

ugyan ez volt velem is :DD, és rohadt szar volt, szétidegeltem magam egész nap. ezzel az a baj hogy az agyad már olyan dolgokat is kitalál aminek semmi köze az egészhez, lehet csak szar napja volt, te meg azt hiszed valamiért haragszik rád stb. a legjobb ha valamivel eltöltöd az időd (pl hobby, valami sport, netán tanulás), és ilyenkor eszedbe se fog jutni gondolkozni az ilyen "hülyeségeken"

Én mostanában, csak akkor vagyok irigy, ha a szakmámban jobb valaki:)). Ezt a külsős dolgot már nem is értem:) Gyakran olyan embereket tartottam gyönyörűnek, akikről később, a kapcsolat után/vagy barátságból kiábrándulva, rájöttem, hogy nem is olyan szépek.. Nem ölöm magam ezzel, a témával, azok a "mű-porcelánbabák" is, akiken tini-koromban idealizáltam, csak azt látom, hogy üres-senkik számomra, mert az igazi gyönyörűség a szeretetben van. Ehhez nem kell megismerjek egy embert, igaz, hogy a külső vonz, de ez a gyönyörű külső amit látok másokon, az ápoltságnál is lényegesebb dolog, valami lelki-tükör, amit felismerek. Nem olvasok önfejlesztő könyveket, egyszerűen elfogadom magam, és inkább a jellememre figyelek. Volt egy barátnőm, aki valamikor még nagy riválisom volt, de ma már nem érdekes, és hülyeség volt a versengés. Bár lehet, hogy "szebb" nálam, de én csak sokszor leakadok azon, hogy mekkora idióta.

Alapból elfogadtam önmagam, még smink nélkül egy hülye hajjal is emberként tekintek magamra, a külsőm önmagam kivetülése, nem holmi "árucikk", és az az igazság, hogy nem is változtathatok rajta, szóval mi értelme vergődni? Régebb maximum árnyalatnyi, smink általi változásokon szálltam el, aminek most nem látom jelentőségét és ez a legszebb benne.