Szerintetek ez sznobság?

Ez kicsit "félelmetes" mert van egy olyan elvem, hogy "nem lennék olyan klubnak tagja, ami befogadna engem tagjának" -Woody Allen. De azért örülök :)

Privátban írhatsz, ha gondolod :D

szivódizel:

Igen, az amerikai filmek többségéről az a véleményem, hogy "mainstream szar", tapasztalatból mondom. A nemzet megnézése nélkül hozzá se kezdek egy filmhez, és ha amerikai kétszer is meggondolom, hogy megnézzem-e. Ilyen szempontból kicsit általánosítok, igen. De egyszerűen felfordul a gyomrom az amerikai vígjátékoktól és romantikusoktól, nem beszélve a romantikus vígjátékoktól, és nem egyet láttam már. Pl. itt ez az agyonsztárolt Szerelmünk lapja, amit nekem három nap alatt sikerült csak végignéznem, és a mai napig kiráz a hideg, ha csak rágondolok.

Persze csak azért nem fogom nem megnézni egy filmet mert amcsi, ha egy kedvenc színészem szerepel benne, vagy tetszik a tartalma, de vannak előítéleteim.

(Viszont a sorozataik nagy része tényleg jó)

Zene: tudom, hogy nem csak a klasszikus zene jó, és én sem kizárólag azt hallgatok, csak zömében.

Egyébként a popzenétől kezdve a rappen át a metálig én mindent elismerek, ami színvonalas, de ha egyszer nem az én stílusom?

Itt van pl. Michael Jackson aki tényleg egy hatalmas zseni volt, nekem viszont néhány slágerét leszámítva megfájdul a fejem a hajlítgatásaitól.

Könyv: a könyveknek sem úgy ülök neki, hogy ez klasszikus, és akkor elolvasom. Próbáltam én kortárs irodalmat is olvasni (igaz, vámpíros könyv még nem volt a kezemben :)), és persze, vannak nagyon jó kortárs regények, de messze nem érzem azt tőlük, amit a klasszikusoknál. Egyszerűen jobban vonzz a 19. század, ha unalmas, ha nem.

eba8111:

Nem nézlek le téged, mivel nem ismerlek.

És igazad van, van bennem egy kis nárcizmus, de nem alaptalanul.

Egyébként hidd el, hogy az élet más területein meg erősen önbizalom hiányos vagyok, na bumm.

Vágom. De azért nem kell cinikuskodni. Nem szándékosan vagyok ilyen, és mint mondtam, nem szoktam hangoztatni, se hangosan lenézni másokat, csakis magamban. Ezzel nem ártok senkinek.

Rosszul fogalmaztam. Tisztában vagyok vele, hogy az öltöny csak egy ruha, és, hogy öltönnyel vagy nélküle is lehet valaki egy suttyó. Úgy értettem, hogy amíg mást a kockahas, addig engem az öltöny, az elegancia indít be. De szerintem mindenkiben van egy minimális előítélet, bennem is. Úgy értem, ha most elém raknának két "egyenrangú" férfit, annyi különbséggel, hogy az egyik öltönyös a másik meg nem, és megkérdeznék, melyikkel mennék el randizni, akkor valószínűleg az öltönyöset választanám. De ezek csak külsőségek, és természetesen hosszútávon nem ilyen dolgokra alapozok. Ha megismernék egy tróger külsejű irodalmárt vagy zenészt, aki még tetszene is, tennék rá, hogy hord-e öltönyt vagy sem.

"Az, hogy "el vagy szállva" magadtól és lenézel másokat az egód egy kompenzációs játéka a hibáid elfedésére, elsősorban magad előtt."

Én is gondoltam már erre, és van benne valami. Rengeteg hibám van.

"Az igazi emberi értékek alapján, mint bölcsesség, szeretet, alázat, tisztelet szabad "ítélkezni" nem pedig az alapján, hogy valaki öltönyt visel-e vagy klasszikus irodalmat olvas"

Tökéletesen egyetértünk. Nem említettem, hogy konkrétan miért nézem le őket, de igazából pont az általad említettek miatt, nem pedig azért mert nem olvasnak klasszikus irodalmat, vagy egyáltalán bármilyen irodalmat, vagy nem hordanak öltönyt(nevetséges is lenne).

Az én generációmban bölcsességet, alázatot, tiszteletet keresni, aztán nagy kihívás, hidd el. Azt mondtam "mennyivel értelmesebb vagyok náluk", tudom, hogy nagyképűen hangzik, de ezt egyben az értelmi intelligenciára is értettem. Biztos, hogy ez egy fejlődő dolog, és majd megváltoznak, de a tinédzserek jó része rosszindulatú, önző és sekélyes.

Az ilyen dolgokat persze nem kell túl dramatizálni, nem olyan súlyos tulajdonságok ezek, amiktől rögtön rossz emberré válnának, de azért amikor összehasonlítom a saját érzelmi világomat az övéikkel, érzek egy kis jelentős különbséget.

Hogy konkrétan említsek pár dolgot, ilyen pl. a mások külsején való élcelődés, egymás kibeszélése, a gyengébb megalázása, csak úgy szórakozásból. Én ezekre nem lennék képes, és igen, ebből a szempontból szempontból szerintem érezhetem magam jobbnak.

Az irodalmi, zenei, ízlés már egy másik dolog. De azért kicsit joggal megcsóválhatom a fejem, amikor az alapműveltséghez tartozó filmeken a fél osztály elalszik, a Z-kategóriás horrokat, meg a vámpíros lávsztorikat pedig teljes átéléssel nézik.

Nem tudom megérteni az ilyesmit, de ez már nyilván az én hibám.

De mondom, ezek csak bennem lezajló kisebb megbotránkozások. A barátaim is mind tinédzserízlésűek, és nincs (túl sok) vitánk ebből.