Miért lehet, hogy míg az életben nyitott, bulizós lány vagyok, az iskolában zárkózott és félénk?

Nekem is pont ez volt a problémám. Szinte én is írhattam volna. Sajnos nekem még a mai napig megvan, (bár már régóta dolgozok) mégis a munkatársaim körében szorongok. Vannak hetek-hónapok, amikor annyi önbizalomra teszek szert, hogy annyira nem nyomaszt a dolog, de sajnos mondhatni ez mindennapos. Reméltem, hogy csak az iskola teszi és majd a nagy felnőtt életben nem így lesz. :(

Neked csak annyit tudok tanácsolni, hogy próbáld minél szépnek látni magad és magabiztos lenni a suliban is, ezen néha sokat dob egy új frizura vagy egy új ruci. Remélem neked sikerül leküzdened a démonjaidat és felnőtt korodban már nem lesznek ilyen problémáid.

Mindenki izgul amikor bekerül egy új közegbe, max nem mutatja. Ez egy természetes dolog.

Sajnos tanácsot nehezen adhatok mert mindegy én mit írok, a dolgot egyedül kell megoldanod.

Az a gond hogy az az osztály ugye már egy rendesen összeszokott csoport, kialakultak a barátságok, esetleg csoportok, mindenki tudja hogyan is viszonyul kihez és hozzá hogyan viszonyulnak. Te lettél most a bizonytalansági tényező akit most még nem tudnak hová tenni. Ilyenkor sokan elkövetik azt a hibát hogy be akarnak simulni az osztályba és ennek érdekében feladják az egyéniségüket. Ez ugyan megkönnyítheti a beilleszkedést, de hamis öntudatot is ébreszt. Nem magadat fogod adni hanem azt amit mások látni akarnak, ez pedig megváltoztathatja az alapvető személyiségjegyeidet.

Szerintem semmi különöset nem kell most tenned csak a sulira koncentrálnod. Ne vond ki magad a közös dolgokból, keress valakit akivel elkezdhetsz beszélgetni, barátkozni. Ha már haverok vagytok akkor kérd meg hogy meséljen az osztályról, az emberekről. Ha lehet, mutasson be a barátainak.

Ne állj le egy embernél, ismerj meg minél többet, olyanokat is akiket első blikkre nem kedvelnél. Ne ítélj előre de járj nyitott szemmel. Ha valaki ellenséges veled, ne törődj vele de figyelj arra hogy ne rongálja a reputációd a hátad mögött. Ne tűnj visszahúzódónak, védd meg magad ha arra van szükség. Ne barátkozz egyértelműen csak a fiúkkal vagy csak a lányokkal, és ha lehet ne klikkesedj.

Ha ezeket követed, akkor az utolsó 2 évben már nem lehet sok gondod. Ne feledd, nem is olyan sokára már egy olyan közösségbe kerülsz ahol sokkal lazábbak a kötelékek(fősuli-egyetem), szóval ezek az éveid meghatározóak a kapcsolatépítés szempontjából.

Sok sikert!

Ez nagy eséllyel megfelelési kényszer lehet.

Ez is az "élet", én nem tennék különbséget. Ami elválasztja a kettőt, az a Te hozzáállásod csupán. A haveroknak nem kell megfelelned, ha valami nem tetszik odébbállsz és kész. Iskolát, osztályt változtatni kicsivel bonyolultabb dolog, ez hathat Rád nyomasztóan. Így nagyobb az akarásod abba az irányba, hogy elfogadtasd magad a többiekkel, és éppen ez a görcsösség az, ami akadályozza az esetleges elfogadást.

Annyit tehetsz, hogy próbálod kicsit kívülről nézni a dolgot, mintha nem is lenne ilyen tétje, ettől megnyugszol, és nem fogsz már görcsölni. Egyébként sem kell, hogy mindenki szeressen, elfogadjon.

17 évesen önálló személyiség vagy, majdnem felnőtt. Teljesen normális, hogy vannak akik szeretnek és akik utálnak, vagy irigyelnek. Nem lehetsz mindenki kedvence, mert az emberek különböznek, nem ugyanazt szeretik, nem ugyanazt a viselkedést várják el a másiktól. Bőven elég, ha pár igazi barátod van. Az sokkal többet ér, mint a sok "haver". Különösen akkor szokott ez kiderülni, amikor bajba kerülsz. Akkor egy vagy két igaz barát többet ér 1000 rajongónál, vagy felületesen ismert havernál.