Miért nem tudjuk egymást szeretni?
Nem értem, hogy miért kell mindig ellenségeskedni, mindenkibe belekotni, bosszút állni, lehordani a másikat, egy szóval keverni a sz@rt.
Miért nem lehet már egymást szeretni, mikor igazából nincs is szukségunk haragra?
Gondoljatok csak bele, mennyivel boldogabbak lennénk, ha békében tudnánk élni... Nem lennének veszekedések, verekedések, gyilkosságok, háborúk, buntettek. Így is lenne még elég baj, de az emberek mégjobban ki akarják vívni karmájuk haragját.
Buddhista létemre felháborít ez az egész, egyszeruen nem tudom megérteni... Olyan telhetetlenek vagyunk, felhalmozzuk magunk korul a tárgyakat, akár mások boldogsága árán is..... és mi boldogabbak leszunk tole? Hát nem hiszem! Mind csak értéktelen kacatok, az ember egyszeruen nem tudja felfogni, hogy a szeretet és a hit az igazi kincs.
Mintha feláldoznánk magunkat a semmiért!
Rajtam kívul senkinek nem fordul meg a fejében, hogy változtatni kellene? Mert kellene!
Dehogynem de az ember max magát tudja megváltoztani
Ennél többet senki nem tehet
De jó is lenne ha mindenki kezébe venné az életét meg a boldogsását és nem ujjal mutogatna másokra meg panaszkodna fűnek -fának ahelyett hogy tenne magáért vmit.
Milyen változtatások?
Elsosorban magunkat megváltoztatni, nem irigykedni, meglátni az élet valódi szépségeit, jószándékúnak lenni.
Én pl. már azokkal is bizalmatlan vagyok, akik tényleg jók, mert félek az emberektol...
Szerintem ha mindenki venne magán egy apró változást akkor boldogabbak lehetnénk! Ha az emberek nem annak orulnének, hogy valakinek pl. szétverték az új kocsiját, hanem annak, hogy megtalálta az oromot az életében.
Először is, kedves kérdező, beszélj a magad nevében! ;)
Az általánosítás ártalmas. Akkor is, ha magadat is bele veszed. Az egyik ember ilyen, a másik olyan, biztosan sok olyat láttál, akit elítélsz ezért vagy azért, de vajon tényleg a Te dolgod ítélkezni? És mi van a többiekkel? És azokkal akiket még nem is láttál? Tehát TE most egy negatív hangulat rabja vagy. TE és nem más. NEM a világgal van baj. Az olyan amilyen. Elsősorban bonyolult. Megvan benne az árnyék és a fény, a hideg és a meleg, a jó és a rossz kettőssége. Mert ilyen, mert ilyennek KELL lennie. Azzal, hogy magadban elképzeled, hogy másmilyennek kellene lennie, és fortyogsz, amiért nem olyan, elsősorban magadnak ártasz. Inkább menj ki ebbe a világba, és tegyél valami jót! Ezt nem tiltja meg Neked senki.
Ha valóban buddhista vagy, arról is hallhattál már, hogy valójában minden és mindenki egy, nincsenek egyéni lelkek, mindenki ugyanannak a nagy léleknek az egyik kivetülése, kicsiny darabkája. Mind eljátsszuk a szerepünket a közös balettben, amit szeretünk Sorsnak hívni. Sem több, sem kevesebb az életünk. (Úgy látszik, Te most a világmegváltó szerepét húztad ki mára. Ezzel sincs semmi baj.) ;)
Nem, nem vagyok világmegváltó!
Tudom, hogy mindannyian egyek vagyunk, mert ossze vagyunk kotve egy szinten, éppen ezért nem kellene, hogy bántsuk egymást...
De az én gondolatvilágom túl bonyolult, talán valaki valamikor majd megérti...
Egy másik kérdésnél volt egy olyan válasz hogy: Isten nem tökéletes mert nem teremtett volna ilyen sz.r világot.
Csak azt nem értik ezek az emberek h van SZABAD AKARAT.
Mindenki azt tesz amit akar .ha akarsz istennel élsz vagy nélküle ,ha akarsz jobbra mész v balra.
A következmények a tieid.Vállald.Ha nem akarod vállalni akkor is a tieid.
Ha vki bántani akar vkit ,megteheti a másik meg megteheti h megvédi magát.
Nem kell istent meg a minisztert meg a szomszédot okolni semmiért.
Tudom h ez nehéz de az egyik legboldogitobb érzés ha igazán szabad vagy ...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!