Félek a megszégyenüléstől. Attól, hogy bármilyen formában kicsit is megaláznak. Hogyan tudnám ezt leküzdeni? Folytatás lent.

Azt eddig is tudtam hogy gátlásos vagyok, idegenekkel nehezen ismerkedtem, lányokkal meg pláne, nem tudok a szemükbe nézni, ha kérdeznek valamit izzadok, stb. Azt hittem hogy ez természetes, nincs önbizalmam, ilyen vagyok és kész. Nem tudtam mitől félek, csak féltem. Csomó könyvet olvastam és kezdtem figyelni magamat és rájöttem, hogy a szégyentől félek. Azt is olvastam, hogy ennek gyermekkorban kell keresni az okát: vagy szeretethiány, vagy sokszor gúnyolták a gyereket. Gyorsan rájöttem, hogy nálam az utóbbi a helyzet. Kövér gyermek voltam, és rengeteget csúfoltak miatta, a pólómat se mertem levenni. 15 éves koromra megnyúltam de igazából 20 éves koromra lett belőlem normális alakú srác. Ezek után itt vagyok most, örülök, hogy az okát tudom a dolognak, de tanácstalan vagyok, hogy most mit kéne tennem. 21/f