Mit tegyek, hogy ne folyton ezen agyaljak? (szeretteim halála)

Nem lehet hogy túl stresszes vagy?

Velem is volt hasonló, hirtelen a semmiből beugrottak ilyen képek,mondjuk nálam amolyan agresszív kényszergondolat szerűek, hogy felpofozok valakit, vagy ilyesmi. Ez azért is viselt meg, mert nem vagyok egy agresszív típus. A legviccesebb az volt, amikor álltam a buszon, kapaszkodtam és az villant be, hogy a kezemnél ülő csajt jól tarkón vágom, mert nekem nem maradt üllőhely. Itt már annyira röhögtem a saját nyomoromon, hogy mindenki engem nézett.

Pihend ki magad, egy kis lazítás segít. Elmúlik, ne izgulj.

Higgy Istenben és az Úr Jézus Krisztusban. Jézus a Bibliában azt állítja, hogy a benne hívőknek örök életük van.

Ő meg tudja tölteni az életedet szeretettel, és ha az ember teljessé válik a szeretetben, akkor megszabadul a félelemtől.

Talán az lenne a baj, ha nem gondolkoznál ezen. Egyszer mindenki meghal, és ezt jó ha elfogadjuk és jó, ha nem ér váratlanul. persze fáj még elképzelni is, és ezerszer rosszabb lesz amikor tényleg megtörténik...de sajnos megfog. Így lélekben talán picit könnyebb lesz.

Én is gondolok sokat arra, hogy mi lesz ha nagyim meghal...el se tudom képzelni mit fogok tenni akkor mert nekem anyám helyett anyám volt mindig is. azt se tudom el mennék e a temetésére...hogy elmernék e menni...nem tudom... most is könnyezem, de igyekszem kiélvezni még vele az időt.

te is tedd ezt. tegyél meg mi dent most amíg meg nem bánod hogy nem tetted meg...hidd el...ez az egyetlen amit megtehetsz:)

Ha valaki esetleg segítségre szorulna ezzel kapcsolatban, [link]

itt tökéletesen leírja a problémát, lentebb a kényszeres zavar címmel ellátott résznél.