Hogy tudnám kiölni magamból ezt a hatalmas fájdalmat? Van egyáltalán erre megoldás? (lent bőv. )
15 éves lány vagyok, ebben az évben nem tanulok. Több mindenen mentem keresztül, mint más ember egész életében. Annyira fáj minden, sosem volt normális életem, családom, barátaim. Igazából nagyon nem szeretnék most belefolyni meg mesélgetni, mert itt ülnék órákig, a lényeg hogy rettenetesen gyengének érzem magam, nagyon fáj minden. Minden este, mikor lefekszem szétbőgöm a szemem, és senki nem veszi észre, hogy baj van. 3 évig jártam pszichológushoz meg pszichiáterhez, de gyógyszereken, meg "ne hagyd magad" tanácsokon kívül semmit nem kaptam.
A szüleim elváltak, én apámnál vagyok, barátaim nincsenek, mindenről lemaradtam az életben, ami ebben a korban másnak normális és alapvető. Kérlek a suli miatt meg ne kössetek belém, mert nem tudok bejárni így. Depresszióm van, szociális fóbiám, és amiken keresztül mentem...
Szóval a lényeg annyi, hogy hogy űzzem ki a fájdalmat, mert nagyon nehéz együtt élni vele.
1. Szarjak le mindent, és szép lassan öljem ki magamból az érzéseket és ne foglalkozzak semmivel és senkivel?
2. Öljem meg magam, hogy ne szenvedjek és másnak is talán egy fokkal könnyebb lenne..?
Na, mit javasoltok?
Ha 15 év alatt sosem volt semmi jó az életemben, eztán sem lesz? Vagy bízzak még 15 évig hátha valami összejön?
Annyit kell még tudni, hogy nincs senki az életemben, aki segíteni tudna, így ezzel a problémával egyedül vagyok..
És ha megpróbálom kiölni az érzéseimet, mennyi idő alatt menne? Hónapok? Évek?..
Bocsi, hogy ennyire hosszú lett.. És ha már elolvastad, írj valami hasznosat, én pedig felpontozlak!:)
Köszönöm!
Nem vagy még lemaradva mindenről,hisz még előtted az élet.
Apukáddal kéne leülni beszélgetni ,hogy segítsen neked a problémáid megoldásában.
1. Barátkozz ,ismerkedj veled korabeliekkel.
2.Felejtsd el .
Nekem se volt gyerekkoromba jó életem ,de utána törekedtem ,hogy boldog legyek. Harcba szálltam egy betegséggel is ,hogy életbe maradjak és küzdöttem ,pedig borzalmakon mentem keresztül. De túl éltem !
Neked is ezt tanácsolom ,hogy küldj a boldogságodért!
Jól látod, hogy leszarni kell, de mindent nem. A múltad méltó a telibe szarásra. Ne cipeld, nincs már sehol, csak te élteted, amíg jelentősnek gondolod. Múltbeli önmagad is ugyanúgy a múltad, mint bármi más. Lehet rá emlékezni, de nem létező dolog már. Félig-meddig a jövő is leszarás tárgya, főleg mert az sincs sehol, kár olyasmin feszülni, ami egész egyszerűen nem létezik. Némi figyelmet persze érdemel, mert az idő azért csak telik kíméletlenül, túl sokáig nem hagy unatkozni a sors. A jelen pillanat pedig jobb, ha tiszta. Csak itt és most tudsz létezni, ez így is volt, így is lesz. Létezni szent dolog, a legkevesebb azzal ünnepelni, hogy teljes valódban jelen vagy benne, kellő figyelmet szentelsz annak, ami körbevesz, tudatában vagy, mit lehet, mit nem, és örömmel teremhetsz magamnak olyan jövőt, ami többek örömére szolgál majd. Egy apró közhely kicsit körbejárva, és mintha valami fontos igazság bújna meg benne. Élni jó, vagy ilyesmi...
Elpazarolt idő múltban vagy jövőben feszültséget találni, és éltetni, mintha itt lenne. És a mi időnk véges. Jobb akkor már egy kicsit hasznosabban és/vagy szebben tölteni ezt a kis időt. Erre most felcsendült a tévében a "szeressük egymást gyerekek, csak ennyi az egész..." :)
Azt hiszem tudom mit érzel. Én is ugyanígy vagyok a múltammal. De nemrég elhatároztam, hogy ezen változtatok. Kezdj sportolni. Attól több önbizalmad lesz és jobban fogod magad érezni. És akkor már lesz elég ahhoz is hogy beszélgess másokkal és ők el tudják veled feledtetni ami volt. És majd akkor kezdhetsz gondolkodni hogy hogyan tovább. Hidd el egy próbát megér, mert nekem segített. :)
16/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!