Voltatok már ilyen állapotban?

Azért kérdem, mert sokszor nem tudom elhinni magam, és nem értem miért vagyok ilyen. alapjába véve nehezen teremtek kapcsolatot más emberekkel, nehezen barátkozok, ezen próbálok változtatni, de legkétségbe esetebb pillanataimban is abban bízok, hogy találok valakit akivel k**va jól megvagyok, ettől boldog lennék. Ritkán járogatok ki, amióta végeztem a sulival és van egy év kihagyásom egyetem előtt, van úgy hogy facebook-on barátkozok, módjával, igyekszem olyan emberekkel ismerkedni akikkel megértjük egymást, és van úgy hogy találok is ilyent és kezdetben annyira szeretem, és nincs elképzelésem arról, hogy ez másképp legyen..

De a lényeg és a gond az, hogy hajlamos vagyok mindent magamra venni, mindenre megsértődni. pl. ha az illető bármilyen negatív dolgot oszt meg, akkor rögtön amiatt aggódom, hogy rám is vonatkozik, és utál, van úgy hogy abszolút olyannak tűnik, ami ellenem van, és ellenszenvet érzek. Nincs olyan barátom akiben abszolút megbízom, szóval sok kapcsolatom, úgy érzem függ attól, hogy hogy alakítom, de amikor meghátrálok az ilyen negatív meglátásaim miatt, akkor ellenszenvet érzek. Volt már ilyen veletek, hogy félre értések, negatív meggyőződések miatt távolodtok el valakitől?