Van aki kitört a csendességből?
15 éve gyötör ez a probléma. Akkor (kisiskolás korom) azon a szinten voltam hogy senkihez nem tudtam hozzászólni még a legközelebbi családomból sem.
Aztán sok mindenre rájöttem, sok mindent kipróbáltam, és sokat is sikerült változtatni, ezeket egyelőre nem írom le. Elsősorban az érdekel hogy mások hogyan változtattak.
Most ott tartok, hogy a társasági életem abból áll hogy vagy valamelyik haverommal vagyok a háromból vagy a barátnőmmel (eddig jó) vagy elmegyek új társaságokba és javarészt kussolok (ez nem jó). Ha be is szólnak néha miatta, az nem baj, csak felhívja a figyelmemet arra ami egyébként engem zavar a legjobban.
Nem kivetkőzni akarok magamból, nem lyukat dumálni az emberekbe, csak unom ezt ami most van, nem vezet sehová, nem tudok új emberekkel megismerkedni, nem tudom azokat a dolgokat csinálni amiket jó lenne.
Elakadtam!
23/F
bár nem vagyok sors társad, csak érdekelne a dolog.(max nem válaszolsz)
ez nem válasz lesz, csak pár kérdés sorozat.
csak a társalgás nem megy,vagy a suliban is gondok voltak, pl felelésnél?
csak beszélgetést nem tudsz kezdeményezni, vagy még csak nem is válaszolsz?
tudod e a probléma okát?(pl félsz mások véleményétől, vagy más az érdeklődési körötök)
Mi a te érdeklődési köröd?
Én is ilyen voltam gyerekkoromtól kezdve:
ennek okát abban sejtem, hogy autisztikus vagyok, mert olvasgattam erről, és eléggé rámillik.
Próbáltam interneten levelezgetni, mert az írott kommunikáció jobban megy, de egyáltalán nem voltak velem megértőek, együttérzőek, visszaéltek a bizalmammal, megaláztak, lenéztek, igazságtalanok voltak, semmi vettek és nagyon megbántottak....
Szóval nemhogy kitörni nem sikerült belőle, de csak mégjobban visszahúzódtam.
Én is úgy érzem, hogy sok mindenben hátráltat ez, hogy nem tudtam úgy tanulni ahogy szerettem volna, nem tudtam beilleszkedni, barátkozni, munkavállalásnál is csak hátráltaltó tényező az biztos.
amúgy lehet szelektív mutizmus az oka is ilyesminek
Köszönöm a válaszokat, az igazi még várat magára:) Azért reagálok, először a kérdéssorra. Annyit elmondok még, hogy durva szociális fóbiám volt valamikor, ha volt bajom az ez volt, másról nem tudok, nem illik rám.
Csak a társalgás jelent gondot. Feleléskor nem volt bennem nagyobb drukk mint másban, és még élveztem is. Szeretek szóban elintézni dolgokat, max lusta vagyok néha. Úgy lehetne összefoglalni hogy nincs gáz ha megvan a szövegem amit elmondok.
Ha engem kérdeznek válaszolok, igyekszem bővebben, nem mindig sikerül persze.
Ok? Egyik a megszokás lehet, másfél évtized telt a csendes szerepben, ezt szoktam meg. A másik talán hogy még mindig kisebbrendünek érzem magam, ha nem is akarom. Mások úgyis viccesebbek, érdekesebbek stb. Félni nem félek, pláne véleményektől, legalábbis tudatosan.
Érdeklődési kör... Na ez fogós kérdés. Érdekelnek a világ dolgai úgy általában, önfejlesztés stb de semmibe se ástam magam bele sose komolyabban (igaz van egy diplomám),és nem is tudnám definiálni mi az ami érdekel. Szeretnék egy bizonyos életmódot elérni de ezen kívül szinte semmmi konkrét. Ez is komplex amúgy, nyilván azért sincs mert nem volt sose olyan társaság ami inspirált volna, ahol jókat beszélgethettem volna érdekes dolgokról, de visszafelé is így van, szóval emiatt SE tudok senkivel igazán jót beszélni.
első "válaszoló" vagyok.
23 vagyok. lehet h betegség, lehet, hogy pszichés eredetű, vagy örökölt, vagy mind egyszerre.
de ami a lényeg, hogy hallgatni arany. én mostanában jutottam el oda, hogy inkább csak hallgatom az embereket, bár gimiben is volt úgy h csak ültem és nem beszéltem senkivel. azon kívül, hogy volt egy furcsa kifejezésmódom amit gyakran nem értettek, suliban általánostól gimiig, akár órákon is löktem a sódert meg a hülyeséget.
sok barátra soha nem tettem szert, és gimi után kicsit elmaradoznak a találkozások,
és mivel kiskoromban is sokszor voltam egyedül most se visel meg igazán a dolog.
szeretem az egyedüllétet és a csendet, és már tudom értékelni is, hogy egyedül vagyok.
kevés dolog érdekel, és az se igazán, talán csak alibik
kevés emberrel beszélek olyan dolgokról amik engem igazán érdekelnek, és azok se mind értenek. talán ha egy.
ha tényleg igazán, vágysz arra h másokkal önfeledten kommunikálj, abban nem segíthetek. de ha csak azért zavar mert mások régebben szivattak érte, vagy a tény zavar h nem megy a beszélgetés igazán, mert gondolod lehetne az ellenkezője is, megfontolandó, hogy talán nem változtatni kéne a dolgon, hanem tanulni belőle, előnyödre kovácsolni, elfogadni.
ha meg úgy se tudsz igazán olyan dolgokról beszélni másokkal ami érdekel, akkor egy cipőben járunk.
üdv
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!