Túl szélsőséges vagyok a gyerek és felnőtt énem miatt. Hogy lehet ezt kezelni? Lehet, hogy skizofrén leszek?

Utolsó kérdésedre a válasz: nem küzd minden tini ezzel, pont ugyanúgy, ahogyan egy felnőtt sem küzd ugyanazokkal a problémákkal, viszont szinte mindenki küzd valamivel és az, hogy mivel küzd főként attól függ, hogy milyen neveltetésben, tapasztalatokban és környezeti hatásokban volt része.

A hangulati hullámzások viszonylag elfogadhatóak, de nyilván problémát jelentenek akkor, amikor már a teljesítőképesség rovására mennek.

Egy problémát nem kell feltétlenül egészben lenyelni. Néha célszerűbb feldarabolni és apránként megoldani egy-egy részét, ezzel fokozatosan megoldódik az egész probléma is. Vegyük lépésenként tehát:

 Memóriazavar- ennek több oka is lehet.

# Jobbik esetben a szétszórt életmód, a trehányság, a figyelmetlenség lehet az oka annak, hogy nem emlékszel akár rövidtávú, akár hosszútávú dolgokra. Ez azért a jobbik eset, mert korrigálható: először is nem nehéz magadra ismerned, ha illenek rád ezek a tulajdonságok, és nyilván ha ezeken változtatsz, akkor javul az emlékezőképességed is, mivel a memóriazavar ebben az esetben csupán az agy eltunyulását jelenti, mivel elhanyagolva a mindennapi dolgokat, egyben elhanyagolod a szellemi fittségedet is, amely idővel itt-ott megmutatkozik, jelen esetben épp a memóriád terén.

# Rosszabbik esetben negatív élmények, tudat alattiba begyömöszölt traumák állnak a memóriazavar hátterében. Bár ez látszatra nem tűnik, hogy összefüggésben állna a memóriazavarral, de adott esetben lehet kapcsolat a kettő között: amikor adott személy átél egy rossz eseményt/eseménysorozatot az életében, akkor nem mindig teszi túl magát azon, így az adott esemény traumaként marad meg benne, akár tudatosan, akár tudat alatt. Ha ez a trauma folyamatosan felsérti belsőleg az adott személyt, akkor az agy kényszerített memóriazavart, akár teljes memóriakieséseket produkál azért, hogy legalább egy ideig elfojtsa a traumát. Ennek a negatív része az főképp az, hogy ilyenkor az agy nem szelektál és kitörölhet [ legalábbis időlegesen ] bármilyen részt a memóriából. Ez a rosszabbik eset, mivel idővel nagyon eltud fajulni ez az automatikus agyi reflex és ha nincs időben kezelve, akkor már nem te fogod irányítani a memóriádat, hanem az fog irányítani téged.

Mindkét esetet összegezve, jobb tisztáznod magadban, hogy minek tudható be a memóriazavarod, mert nem játék.

 Időérzék- egy gyakran előforduló súlyos szokás :)

Az időérzék valójában elveszlődik, de nem megy tönkre. Ugyanúgy mint bármi másnál, edzhető, amennyiben rászánod magad. A legjobban azok érzékelik az időt, akik nem engedik meg maguknak, hogy elpazarolják azt. S igazából az idő mindenkinek egyformán értékes, csak erre rá kell eszmélni ahhoz, hogy igazán értékelni tudd.

Minden perc számít és ha az élet olyan helyzetbe hoz akkor még azt is megfogod tapasztalni, hogy minden pillanat számít.

Minden jellegű pazarlás, valójában egy önveszteség. Ha pazarlod a pénzed felesleges dolgokra, akkor pazarlod a lehetőséged arra, hogy majd lényeges dolgokra költs; ha pazarlod az energiádat, akkor pazarlod a lehetőséged arra, hogy majd szükségszerűbb helyzetekben teljesíts; ha pazarlod az időd, akkor pazarlod a lehetőséged arra, hogy megalkoss valamit, ami folyamatosan késik és késik egyik pillanatról a másikra, egyik napról a másikra, egyik évről a másikra. A saját életed ideje fogy el ebben a tempóban és nem mindenki tekint vissza elégedetten az életére. Ahhoz, hogy te ne tartozz közéjük, tanuld meg értékelni az idődet. Ez volna a hozzáállás része.

Az időbeosztás gyakorlatiasabb részéhez hozzátartózik még számos olyan tipp, amelyre saját magadtól is ráfogsz jönni , amennyiben elhatározod, hogy a lehető leghasznosabban használod fel mostantól az időt. Az egyik javaslatom az volna, hogy a prioritásaid élvezzenek előnyt- vagyis, főképp az kapjon kiváltságos helyet a programodban, amit fontos megcsinálnod. Nagyon sokan tévednek azzal, hogy este inkább nézik 2 órát a TV-t ahelyett, hogy olyasmivel foglalkozzanak, ami sokkal fontosabb és elengedhetetlenebb, mint a tévézés. És nem is a tévézéssel van a gond, hanem az időbeosztással- ami rövidtávon kényelmes megoldásnak és programnak tűnik, az hosszútávon csak időhiányt és felgyülemlett tennivalókat okoz.

 A koncentráció-gyengeség egy másik következménye az elhanyagolt szellemi frissességnek. Ugyancsak lelki problémák állhatnak a háttérben. Ki kell tudnod zárni mindent magad körül és kizárólag csak arra a teendőre fókuszálni, amivel épp foglalkozol. Ezt lehetne még tovább boncolni, de lényegében ez a koncentrálás alapja. Amennyire egyszerű, annyira nehéz is az elején, mert a koncentrálás nem megy könnyen gyakorlás nélkül, főleg addig nem, amíg zavaró gondolatok kavarnak be szakadatlanul az ember elméjébe. Ezért hangsúlyozom ki ismét a lelki problémák megoldásának fontosságát.

 Indokolatlan félelmek- Az ember ameddig él, addig találkozhat új dolgokkal és szembesülhet ismeretlen helyzetekkel, ezek kisebb-nagyobb fokú pánikot keltenek. A lényeg az ezekhez való viszonyulási mód. Nem sorolom a helytelen reagálási módokat [ ide tartozik a hiszti, a riadalom, a rettegés, a paranoia, stb. ], inkább azt hangsúlyoznám ki amely a megfelelő magatartás lenne: a higgadt és összeszedett gondolkozás. Ezt a fajta hideg ésszerűség meg kell tanulni őrizni még a legstresszesebb helyzetekben is, de ez végképp nem alakítható ki egyik napról a másikra. Sőt, ehez rengeteg türelem szükséges önmagaddal szemben, emlékeztetvén minden egyes nap magadat arra, hogy nincs mitől félned akkor, amikor képes vagy józan ésszel gondolkozni és megfontoltan szembenézni bármivel, amit a sors eléd hoz. Mivel ez egy túl komplex téma ahoz, hogy fórumos úton legyen körülírva, ajánlanám neked, hogy olvass el néhány könyvet ebben a témában, hiszen rengeteg könyv van, amely a különböző félelmek és fóbiák kezelésével és magyarázatával foglalkozik.

 A szélsőséges pontjaid, illetve „ én” -eid szinte minden bizonnyal engednek következtetni egy korábban kialakult belső zavarra. Az, hogy ez a zavar hozta létre a feljebb említett problémákat vagy ettől a zavartól függetlenül is kialakultak volna, ez teljesen lényegtelen. Amint írtam már, egy problémát nem kell egészében lenyelni, ez a szélsőséges belsőd több időt igényelhet, mint a többi probléma, de sokat fog segíteni, ha azokat megoldod, mert az emberi életben a legapróbb részletek is számítanak.

Ami az ellentétes identitásaidat illeti: létre kell hozzál egy balanszot. Tulajdonképpen sok személyben vannak különböző „én”-ek. A lényeg az, hogy ezek miként vannak összeegyeztetve.

A rossz összeegyeztetések személyiségi zavarokhoz, mentális betegségekhez, szociális problémákhoz, stb.-hez vezetnek.

A jó összeegyeztetések pedig célra vezethetnek. Ez valójában egy olyan dolog, amelynek a két végletét csupán egy hajszál választja el.

Ha úgy használod fel az identitásodat, hogy irányítva a belső „én”-eidet, lehetővé teszed önmagad számára, hogy elérd azt, amit akarsz és megtudd valósítani azt az életet, amelyet elképzelsz, akkor megfelelő összeegyeztetést sikerült létrehoznod és a problémád ezen a ponton meg is szűnt.

Az élet sokszor egy nagyon használható tükör, amely megtudja mutatni, hogy mennyire is irányítod jól önmagadat. Amikor nem jönnek össze a dolgok, akkor valószínűleg változtatni kell valamin. Amikor megvalósítod álmaidat és véghez tudod vinni a céljaidat, akkor valószínűleg a jó úton haladsz.

De van, hogy az élet sem egy garantált tükör, és néha nem mutat tiszta képet. Viszont ez is az emberi élethez tartozik. Nem az a feladat, hogy mindig minden lépést előre tudj számolni és mindent előre megtervezni- hanem főképp az, hogy kiegyensúlyozottan, merészen és emelt fejjel tudj végighaladni az élet hullámvölgyein.