Egoista vagy önzetlen vagyok?

Egyik sem vagy. Egocentrikus vagy. Nem használsz ki szándékosan másokat, maximum nem teszel másokért semmit, ha az neked kényelmetlen. Ha olcsón megúszod, akkor persze akár segítőkész is vagy, de az önzetlentől nagyon távol állsz. Egoistához közelítesz, de azért az egoistát általában akkor szoktuk használni, ha valaki mások kárán keresztül teremti meg a saját kényelmét, boldogságát. Ez az elmondottakból csak korlátozott mértékig áll meg. (Pl. nem teszed meg, amit kérnek a szüleid, így azt másnak kell megtennie helyetted.)

Próbálj meg másokra úgy gondolni, mint érző, gondolatokkal, élményekkel teli emberekre. Légy kíváncsi rájuk, kérdezz többet, mint amit magadról mondasz. Magadról is mesélhetsz, ha a másik érdeklődik, de alapvetően ne mesélő akarj lenni, hanem hallgató.

Próbáld meg a tetteid következményeit átgondolni, hogy mit okoz, azt mások hogyan élik meg, cserélnél-e velük, lennél-e a helyükben. Próbáld az önmagad tetteit is úgy megítélni, hogy ha más tenné meg, arról hogy gondolkodnál, ha más veled tenné meg, akkor mit gondolnál.

Egocentrikus vagy és az "adakozással"veszed meg a barátságukat,ami elégé szánalmas de nem beszed észre.

De mivel írtál és kérdeztél gondolom legalább látod hogy nem vagy annyira tökéletes mint ahogy gondolod.

„Órákat töltök el tükör előtt,és megörülök magamtól,hogy milyen jóképű,és szálkás testű vagyok.”

Ez mondjuk igen „sajátos”… Talán kicsit többet adsz a formára, mint a tartalomra. A hupikék törpikékből törpojáca jut róla eszembe. Nem egoista ő sem, csak egocentrikus. Nem kimondottan etikátlan, pusztán mindig önmaga a döntéseinek elsődleges mozgatórugója. Hókuszpók az, aki igazán egoista. Törpapa meg, aki valóban önzetlen.

Vagy ha már hasonlat, akkor te egy kicsit Boromirhoz hasonlítasz. Van benne nemes is, de a legfőbb baja, hogy bár segít másokon, nem érti meg igazán a többiek valódi mozgatórugóit. Mikor döntéshelyzetbe kerül, akkor rosszul dönt. Tudja is, hogy rosszul dönt, akár ki is kerülhetné, megúszhatná, sőt bocsánatot is kér, elismeri a hibáját. De továbbra sem érti, mi volt a rossz, hogy miért nem működik az amit ő elgondolt. Gandalf érti. Aragorn is érti. Pont ezért képesek valódi önzetlenségre. A „sötét oldal” az, aki egoista, mondjuk Szauron vagy Szarumán. Boromir persze inkább a jó oldalon van, de bizony van hibája, ami végülis a vesztét okozza.

> Randikon is szeretem ,ha rólam beszélnek ,és kíváncsi is vagyok arra ,hogy mit gondolnak rólam,ha épp olyan kedvem

Ez az, ami megint csak sokat elárul. Ez úgy hangzik – lehet félreértem, de mindenképpen úgy hangzik –, mintha nem is érdekelne a másik fél. Amíg rajong érted, te vagy a téma, tetszik addig rendben van. Lehet ez akár egy egész életen át is fennmarad, de valójában nem vagy kíváncsi a másikra.

„Önzetlenebb vagyok mint hinnéd,pitiáner dolgokat lehet könyörgéssel bírnak rá,de komolyabb dolgokat megteszek,mert érzem annak a súlyát,de ezt nem részletezném,mert ez már nagyon magánügy,lényeg a szükségnél ott vagyok.”

Ez is érdekes téma. Azt szokták volt mondani, hogy a barát akkor igazi barát, ha a bajban is melletted van. Ebben persze van valami, de én úgy látom, hogy az az igazi barát, aki akkor is melletted van, ha amúgy semmi különös nem történik. Másokat megvigasztalni, komoly dolgokban segíteni felemelő érzés. Viszont van, aki pont emiatt a felemelő érzés miatt csinálja csak, nem is tudva róla. Persze az a jó, ha ezt cáfolni tudod, ez nem is kijelentés akar lenni rólad, csak egy lehetőség, egy kérdés, egy nézőpont. Vannak, akik pont a gödör aljára került embereket keresik, mert kihúzni valakit a gödörből jó érzés. Ez nem is feltétlenül baj, csak látni kell, hogy ez is lehet egoista megnyilvánulás, még ha az ember nem is tud róla. De itt elmehetnénk afelé, hogy létezik-e valódi önzetlenség, illetve mi az önzetlenség valódi lényege.

A kis dolgokat megtenni néha sokkal kellemetlenebb, sőt néha sokkal nehezebb, hiszen nincs bennük az a felemelő érzés, hogy most aztán igazán segítettem valakin. Csak megcsinálod, és lehet nem is tartják többé számon, nem jegyzik meg, nem veregetik meg a vállad. Szóval a kis dolgokat megtenni néha nagyobb önzetlenségre vall.

Szerintem nem biztos, hogy olyan elégedett vagy tényleg magaddal, mint gondolod.

Általában az szeret annyira magáról beszélni, akinek megerősítésre, visszajelzésre van szüksége a saját útját illetően. Vagy az, akinek szüksége van hallgatóságra ahhoz, hogy a saját magáról alkotott képét alakítgassa.

Egy lelkileg felnőtt, magát elfogadó ember barátaival, családjával való kapcsolata sokkal inkább az önzetlen, egymás iránt való érdeklődésen alapul, nem pedig hallgatóság keresésén. Nem nagy baj ez, majd megtalálod önmagad és más jellegű kapcsolatokra lesz igényed.

Nem szép dolog másokban kiemelni a hibát. Ők se vágják a fejedhez a hibáidat, ha nem kéred, pedig biztosan te sem vagy tökéletes. :) Majd ráérzel idővel, hogy minden ember hibája egyben az előnye is... Két különböző hibákkal rendelkező ember nagyon erős tud lenni együtt.

Ja és figyeld az életben azokat az embereket, akik nem a bajban keresnek, hanem azért, hogy az örömüket megosszák veled. Ők az igazi önzetlen emberek, akik nem csak akkor találnak meg, ha bajuk van és segíteni kell őket, hanem akik feltételezik rólad, hogy örülnél az örömüknek - és nem mellesleg te tényleg örülsz is.

Ezek az emberek adják szerintem a legértékesebb visszajelzést: ha több ilyen is van, akkor nem lehet olyan kellemetlenül egoista.