Az baj ha nem szeretem a személyiségem?

Igazából nem is ismerem magam teljesen, viszont nagyon érdekes, bajos személyiséggel rendelkezem szerintem. Alapból kedves türelmes vagyok az emberekkel, viszont magamat nézve sosem vagyok elégedett, mindig vágyok valamire, illetve nem tudok beletörődni semmibe, mindent meg kell értenem. Emellett szörnyen lusta vagyok, és nincs ambícióm, terveim a jövőre nézve. Rendkívül kritikus vagyok másokkal és magammal is, még ha nem is adok hangot gondolataimnak. Tipikusan olyan embernek tartom magam, aki akkor sem lenne boldog ha minden tökéletes lenne körülötte, mert abban is találna valami rosszat. Egyébként tényleg elég pesszimista vagyok, bár próbálok reálisan gondolkozni. Nem nagyon szeretek beszélni, inkább hallgatok, tehát kicsit elvontabb vagyok, valamint elég depresszív voltam amíg nem volt párom.

A kérdés lényegében az lenne, hogy szerintetek okés az ha valaki nem szereti a személyiségé, és hogy lehetne ezen változtatni, illetve jobban megismerni önmagunkat?