Hogyan hozzam rendbe az életem? (Az általatok elképzelhető személyiségemhez igazítva. )

Elcsépelt dolog, főleg talán itt az oldalon, de mégis teljesen jogos kérdés a részemről. 25 éves vagyok, Budapesten lakom. Anyukám lakásában, Ő is tart el. Szerencsejáték függő vagyok, minden álmom hogy a pókerből éljek meg. Elég jól is tudok pókerezni(sokat tanultam), de ez édeskevés, harmónia kellene ahhoz hogy valaki profi lehessen, így ez csak szerencsejáték és önpusztítás. 15 éves korom óta játszom(beengedtek fiatalon a casinoba) 23 éves koroming rulett, azóta póker. Elment már egy autóm, csomó cuccom. Szerencsére tartozásaim nincsenek csak két kisebb. 10-10 ezer forint. Amiért ráadásul nem is szívják a vérem, csak engem emészt. Ez a tipikus eltűntem tartozás. Régebben válogatott sportoló voltam, jól ment a bunyó. Sajnos autoimmun beteg vagyok, két havonta belázasodom+torokgyulladás(40fokos láz), nem lehet megoldani. Talán egy lézeres nyelvgyöki mandulaműtét segítene, de nem valószínű. 90% hogy autoimmun. Nagyon nehéz megszoknom a testem hullámvölgyszerű változásait. Van olyan hónapom amikor 50 perceket tudok futni és van beteges hónapom amikor úgy érzem nagyon gyenge vagyok. Az eddigi munkáimat mindig a betegeskedés miatt vesztettem el. Persze mindig ott volt a háttérben a stressz amit a szerencsejátéknak köszönhetek. Sokan a szeretteim közül azt mondják emiatt vagyok beteg. Lehet. Nehezen tartom kordában a vágyaim. Nem vagyok jó ember. Sok minden miatt érzek lelki ismeret furdalást. Maszturbálás miatt, ku***zás miatt, csoki evés miatt(pedig sportos testalkatom van) szóval úgy érzem vonz minden ami ahhoz kell hogy elpusztítsam önmagam. Mintha arra születtem volna, hogy velem példálózzanak mint elrettentés. Minden vágyam anyagilag kicsit biztonságban érezhessem magam, az hogy büszke lehessek magamra valami miatt, kicsit normálisnak szeretném érezni magam. Évek óta ülök a szobámban, kis túlzással. Nagyon antiszociális vagyok, aki ugyanakkor eléggé talpraesettnek (tűnik) a valóságban. Például taxiztam az éjszakában... Na az sem a nekem való szakma. Minden sz*rba belekeveredtem, rossz útra visz az ilyesmi. Annak már vége. Azt is egy lázas állapot szakította meg. Próbálkoztam ezerszer kitörni és megtalálni a középutat, de mindig elbukom. Azt hiszem közel a halál vagy a börtön ha nem sikerül belátható időn belül teremteni valami szépet az életembe. Legszívesebben elhagynám az országot és mosogatnék Angliában. Olyan jó lenne újrakezdeni és a saját lábamon állni, de sajnos szinte biztos hogy belázasodnék kint. Magyarul nem vagyok életrevaló. Olykor pedig nagyon is.. Augusztusban egyszerre le tudtam nyomni 300 fekvőt, futások, stb. Akkor persze magam is elhittem, hogy sikerülhet Anglia... Aztán bumm megint lerombolt a láz és az alváshiány. (Mert nagyon rosszul alszom évek óta) Hogy őszinte legyek úgy érzem már régen meg kellett volna halnom és csak a modern kényelmes világ az ami mégis életben tart. Látok egy srácot minden nap az ablakból. Velem egyidős lehet. Postás, bringával. Biztos nem k**vázik, nem cseszi el a pénzét stb. Jófejnek is tűnik. Hogyan csinálja? Hogyan tartja kordában a vágyait? Hogy nem akarja a világ pénzét? Hogy tud minden nap leveleket hordani? Annyira más mint én. Ő az én szememben egy hős. Nem tudok megváltozni és legyőzni a vágyaim, a túlzott szexualitásom. Mi az értelme az életemnek? Az állandó próbálkozás? Úgy unom. Szomorú vagyok. Mit tennétek a helyemben, így.. kívül állóként? Én már nem látom a realitást. Jól jönne pár tanács. A lecseszést pedig hagyjuk ki. Nem vagyok mormon... A neveltetésem és a környezetem hatására lettem ferdült személyiség nem pedig úgy történt hogy 12 évesen minden áron arra vágytam hogy sz*r alak legyek... Köszi mindenkinek előre is.