Kinek van empátiája egy kis pszihómókus tehetségével megspékelve?

Anno, két éve(!) volt egy párkapcsolatom kemény 4 hónapig, és persze távkapcsolatban. Nem én szakítottam, és a mai napig alig beszéltem vele... Összesen talán kétszer beszéltünk azután, míg a cuccaim visszakaptam, de akkor sem éreztem, hogy megkaptam volna a választ a szakításra.

Nem keres, én sem őt. Mégis néha meglesem az adatlapját, hátha látok rajta vmi újdonságot, vmit, amit én magam sem tudok, hogy mit...(persze le van minden tiltva)

A napokban követőm lett az egyik oldalon (nem fb, van ezer másik), de olyan indulat robbant ki bennem, hogy letiltottam azonnal.

S vhogy... ha unalmas pillanatom van, mindig elmerengek azon, hogy vajon mit csinálhat....

Már-már gyerekesnek érzem magamat emiatt, meg egy kicsit sután is érzem magam, mert az élet úgy adta, hogy egy éve van egy párom. Szeretem őt, és ezért is zavar ami zajlik. Már beszéltem vele erről, tudja is h mi történt. (Már amit tudtam, elmeséltem...)

Szóval, érzem , hogy szeretem a Páromat, de emellett vhonnan mélyről jön egy másik érzés, olyasmi mint egy vágyakozás...

Tudom, hogy ami elmúlt, annak el kellett múlnia, és hogy ami történik, okkal történik, és hogy egy fiú után nem kéne emészteni magunkat, meg hogy meg sem érdemelt ha így viselkedett... de..

Akármilyen vicces is, s biztos azt gondoljátok, hogy kiskorú vagyok, de már elmúltam 22 éves, elég felnőttnek tartom magamat, és komolynak, és még nekem is nevetségesnek hangzik, de szerelem volt első látásra nálam....Hogy nála, azt nem tudom... De nem hiszem...

Van olyan, hogy vkit SOHA nem lehet elfelejteni? El fog múlni vmikor ez a kínzó vágy, hogy csak egy szót is válthassak vele? Hogy megtudjam IGAZÁBÓL mi volt a baj?

Volt már kapcsolatom előtte, mielőtt megkérdezitek, volt hosszú (2 év) és volt rövid is.

Felkeresni max ha bekötik a fejemet, esetleg ha már többedmagammal leszek, de addig... Mit lehet tenni? Büszkeségem van, amit nehezen tudok átlépni, de mégis vágyom válaszok után... És nehéz elfelejteni ami történt, mert ami volt, az egy álom volt....

u.i: A minap megnéztem a twiligh-tot (igen, eddig nem láttam), és kb odáig passzol a mi történetünk, hogy a vámpír mondja, hogy nem szereti, és hogy elmegy, a csajszi meg összeomlik.. S tiszta röhej.. de.. Ugyan ezeket csináltam álmomban, mint a csajszi... (sajnos voltak mások a másik szobában...)