Az tényleg baj, illetve miért baj, ha foglalkoztat a halál kérdése? Vagyis a halál utáni "dolog"?!

Ha a halál, mondjuk a saját halálod tényét tudatosítod, annak megfelelően élsz, hogy egyszer vége lesz az életednek, meg másoknak is, akiket szeretsz, az egy dolog. Szókratész azt mondja, hogy filozofálni nem más, mint halni tanulni. Halni tudni pedig nem más, mint élni tudni. De ezt etikai, erkölcsi, filozófiai értelemben érti.

Ha tényleg az öngyilkossági módok foglalkoztatnak, tehát nem a dolog filozófiája, hanem a mikéntje, akkor az tényleg nem szokványos. A tanárod gondolom megijedt, hogy öngyilkossági, esetleg gyilkossági hajlamaid vannak. Elsőként neked kellene megfogalmazni, hogy pontosan miért is érdekel a téma.

Csak emiatt szerintem sem kell pszichológushoz rohanni. Van egy nagyon jó könyv a témában, Raymond Moody: Élet az élet után, ő olyan embereket interjúvolt meg, akik átestek a klinikai halál állapotán -alapkönyv a témában.

Ezen felül tudom ajánlani ezt:

[link]

[link]

Mind a kettőt Popper Péter írta, aki pszichológus, (ennyit arról, hogy aki foglalkozik a halál gondolatával, az "egészséges" ember nem lehet...)

a halál az élet legizgalmasabb pillanata!

Ami utánna jön az manapság már nem titok!

Keresd meg az Igazságot, aki nem ezt teszi az elherdálja az életét!

T :)

idióta a tanárod, mint az emberek 90%a.

a halál az élet egyik legfontosabb kérdése, természetes, hogy érdekel egy fiatalt egy olyan társadalomban, ahol tabu a "felnőtteknek" ilyenről beszélni.

"Mind a kettőt Popper Péter írta, aki pszichológus"

"pszichológus" aki ádámra meg évára vezeti le a kérdéseket.

valljuk be, aki kicsit komolyabban érdeklődik a pszichológia után, nem az ilyen mainstream pszihomókusokra vágyik, aki giccseket hord össze.

ennél már csak csernus jobb.

nem mondom, vannak igaz mondataik, de vannak baromságaik is.