Mi volna, ha tudnánk a halálunk napját?

én nem bánnám, ha tudnám ... elrendezném a fontosnak tartott dolgaimat (nem magam miatt, mert ha meghalok piszokul nem érdekel mi lesz utána), hanem a gyerekeim miatt, ha tudnék nekik könnyíteni valamit a későbbiekre (bár ez önmagában ellentmondás, hogy ha nem érdekel mi lesz később, akkor miért foglalkoznék vele)

Otthagynám a családomat a fenébe, lenyúlnám az összes pénzt és értéket és kimennék külföldre, mindent kipróbálnék, az utolsó pár hétben talán írnék pár oldalt az életemről, a fontosnak tartott dolgokról, azt odaadnám egy hozzátartozómnak és nyugodtan várnék a egy nyugodt, békés, természethez közeli helyen arra, hogy üssön az óra.

szerintem összeomlana az a rend, ami összefogja ezt a társadalmat/világot.

Akkor még inkább elszánnánk magunkat a céljaink/álmaink teljesítéséért/eléréséért. Minden egyes napnak bármelyik pillanatában meghalhatunk - szóval érdemes mindig felkészültnek lenni, és úgy végezni + szervezni tevékenységeinket, mintha az az utolsó lenne (azon a napon). Ha mindent beleadva élsz minden nap - képességeid teljében -, akkor elméletileg nem lesz megbánásod.

Uccsó kettőnek igaza van... első vagy egy elvont, tanulatlan homokos kisgyerek, aki még xart sem tud semmiről, csak próbálja tenni az agyát, vagy nem tudom. Mindenesetre van még mit tanulnia...

Pedig tudjátok. Életetek utolsó napja lesz az a nap. Nem kell túlragozni, aki egyszer megszületik, az onnantól kezdve halálraítélt is lett egyben.

Az lenne igazán hiteles ha módotokban állna olyan emberrel beszélni akit halálra ítéltek majd kegyelemből x évi börtönre változtatták.Arról az időszakról kérdezzétek míg várta hogy mit válaszolnak a kegyelmi kérvényére. Más ám az ítélet kihirdetése után ülni a cellában és más otthon a számítógép előtt.