Túl natúr vagyok?

Hidd el nem vagy kakukktojás, inkább örülök hogy ilyen tiszta ember is van még.

A barátaidon viszont mindenképpen próbálj segíteni, ha rád nem is hallgatnak keress valakit akire igen, mert ez tényleg komoly dolog. És nem, nem leszel ettől "szar, meg gonosz" még ha most így is látják később neked fogják megköszönni, hogy segítettél nekik.

Megmondom neked, hogy mi a te bajod. Te, kérlek, besz*ri vagy.

A maga brutális valóságában ezt talán taplóság lenne a képedbe vágni, de szemmel láthatóan fingod nincs az életről, miközben azzal áltatod magad, hogy felülről nézed a környezetedet --így válik a kijelentetésem bocsánatossá. A valóság az, hogy ha VALÓBAN a többiek szenvedélye érdekelne, akkor már ismernéd a folyamatot, aminek nyomán nem "tiszta" dolgokhoz nyúltak. Ismernéd legalább egy jelenség okát, és következményét. Ha ismernéd a metódust, akkor nem azon lennél kiakadva, hogy egyáltalán illegális rekreációs dolgokhoz nyúltak hozzá, hanem azt kérdeznéd magadtól, hogy vajon mit néztem el?... mit ismertem félre a barátaimban?... hol hibádzik a képletem, ami szerint egy épeszű embernek eszébe se jutna például füvezni?... és a legfontosabb: miért nyúlt Ő a fűhöz, és ÉN miért nem?...

Ha idáig eljutottál volna, eszedbe sem jutna pszichésen ép embert keresni, nemhogy mindegyiket annak találni. Pszichésen egész ember ugyanis NINCS --mindenkinek megvan a maga olykor kisebb, máskor nagyobb története. Ez utóbbi felfedezés az egyik első olyan dolog, amire nem csak a barátaid, de bármelyik más ember mélyebb megismerése során szert teszel.

Azt sem igazán értem, hogy miért nem vagy felháborodva a saját kijelentéseden, miszerint: "Tehetetlen vagyok,mert ha akarnék se tudnék beleavatkozni,hisz én lennék a hisztis sz*r meg a gonosz." Mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám: ők nem a barátaid?... ha valóban azok lennének, egy pillanatig sem haboznál akár orrbavágni-felképelni őket a meggyőződésed miatt, ha éppen arra lenne szükség... jaaaa, hogy a meggyőződésed nem kellően alapos ahhoz, hogy a "hisztis" jelzővel meg tudj bírkózni, hogy ki tudj állni mellette kiváltképp akkor, ha BARÁTOKRÓL van szó?... merthogy kegyetlenül ítélkezel rajtuk egyfolytában ezzel a kényelmes, kívülálló hozzáállással. ...vagy egyáltalán nem is meggyőződés ez, hanem egy orránál fogva vezetett elme ködös sejtése arról, hogy valahol mégiscsak kell legyen valami igazságnak? Mitől válik "hitelessebbé" a tudományos publicisztika annál a közeli barátnál, aki a saját bőrén tapasztalja meg az illegális szer használatának minden aspektusát?

Végy erőt magadon, és ha számít neked bármi is ezen a földön KEZD EL MEGTAPASZTALNI dolgokat. Itt nem arról van szó, hogy most azonnal be kell lőnöd magad heroinnal. Arról van szó, hogy miközben bármit "tisztának" mondasz, TUDOD (és példával alá tudod támasztani), hogy mi az ami NEM "tiszta". Azt javaslom, hogy úgy szó szerint, mint átvitt értelemben is állj oda a barátaid mellé, és a saját szemeid által látottak alapján dönts arról, hogy ez nekik jó-e, vagy rossz. Ha döntöttél sem muszáj neked is ugyanazt csinálni, de a döntésnek meg kell lennie ahhoz, hogy egy napon ne arra ébredj, hogy MINDENKI bigott idiótának néz, és kerül mint a pestisest... és ha szerencséd van, és hozol egy-két áldozatot, a barátaid is megmaradnak "majdnem egészen ép" pszichével szerethetőeknek... és gyaníthatóan még alapja is lesz a barátságotoknak. Mellesleg a kívülálló semmittevésnek nincs haszna, így viszont új nézőpontokat, barátokat is találhatsz.