Egy ártatlan embert feláldoznál, hogy megments milliókat?

Attól függ, kik azok a milliók.

Elgondolkodnák rajta.

Szerintem, sokan azt fogják válaszolni hogy nem ,de nincs olyan ember, aki el nem gondolkodna rajta!

Én talán

Persze...

Láttad A doboz c. filmet?

Ha nem, akkor nézd meg! :)

Ártatlan ember? létezik még olyan??

Amúgy én választhatom ki azt az 1et a sokból, vagy random. Mert ha én választom aki akkor igen, és választok egy noname számomra ismeretlent. Ha random akkor nem, mert a randomba beleeshet a családom is.

Huhh… Ez egy nagyon komoly kérdés. Anno jópár éve szaladtam bele a kérdésbe, és akkor egyértelmű volt számomra a válasz. De valahogy nem hagyott nyugodni a kérdés, ezért újra és újra eszembe jutott. Azóta egészen más a véleményem a kérdésről.

Egyrészt sok választ olvastam már. A legtöbbje megpróbálta megkerülni a témát, hogy „de hát nem létezik ártatlan ember”, meg „ez a szituáció nem életszerű”, vagy „biztosan van más mód is a milliók megmentésére”. Ez nem jó, hiszen a kérdés természetesen szimbolikus. A lényeg az, hogy egy ilyen elv elfogadható-e helyesnek egy döntés során.

Sok az érzelmi töltetű válasz is. Az emberek egyetlen ártatlan emberrel tudnak azonosulni, de milliókkal nem. Sok ilyen választ hallottam már, hogy „de lehet, hogy abból az ártatlan emberből lett volna a következő nagy tudós”, vagy „lehet, hogy gyerekei, családja van”, stb… Az a gond, hogy a milliók is ilyen emberekből állnak.

Régen azt gondoltam, hogy természetesen fel kell áldozni azt az ártatlan embert. A döntés egyik útján egy halott van, a másik úton meg milliók halnak meg. Az, hogy tettel, vagy a tett hiányával választod egyik vagy másik utat, az lényegtelen. A döntésed alapján kétféle következmény van. A képlet egyértelmű: A kisebb rosszat kell választani.

De ma már máshogy gondolom. A legkönnyebben akkor érthető meg a fenti gondolkodásom hibája, ha extrapoláljuk a dolgokat. Oké, feláldoztunk egy ártatlan embert, hogy megmentsünk milliókat mondjuk a ráktól. Aztán egy másik embert, hogy megmentsünk milliónyi éhezőt. Rengeteg betegség, szerencsétlenség van ami megszüntetésére önmagában nem nagy ár egy-egy ártatlan ember megölése. Minden lépés önmagában megítélve ilyen. De összességében ezek a logikus lépések oda vezethetnek, hogy több embert áldozunk fel, mint amennyit megmentünk. Akár milliókat lehet megölni – egyenként – csak azért, hogy mondjuk százezer embert megmentsünk, az ő életüket jobbá tegyük.

Nem tudom, de nekem az igazságosságról más fogalmaim vannak. Ilyenkor az ember azért elkezdi azt is kapiskálni, hogy a tett és a nem tett között adott esetben különbség van. Ha megölök egy ártatlan embert, akkor annak közvetlenül én vagyok az oka, okozója. A milliók halálában viszont nem én vagyok az okozó, nem azért szükségszerű a haláluk, mert én döntöttem így, nem nekem kell őket egyenként legyilkolni. Az egyikben az indíték nálam van, a másik esetben maximum körülmény vagyok.

Az életben általában ez tényleg hamis dilemma. Ha engedélyezzük az embereken végzett gyógyszerkísérleteket, azzal lehet, hogy megmentünk sokkal több embert. Ha nem, akkor az betegek meghalnak. De ez hamis dilemma. Mindig van harmadik út, aminél az ártatlan emberek is életben maradnak és a milliók is megmenekülnek. Minden ilyen esetben azt az utat kell választani, aminél esélye van, hogy „rossz” tett nélkül, kizárólag „jó” történik. Mindig azt kell mérlegelni, hogy a te tettednek van-e rossz aspektusa. Ha van, akkor az adott döntés rossz, elfogadhatatlan. A jóságot, mint fogalmat nem lehet relativizálni. Nem attól jó valami, mert máshoz képest jobb, hanem önmagában kell, hogy mentes legyen a rossztól.

Persze vannak esetek, mikor nem lehet jól dönteni. Ha pl. 100%-ig biztos vagy benne, hogy a lift nyomógombjára egy atombomba indítószerkezetét kötötték, látod, hogy valaki emeli a kezét a lift hívógombja felé, biztos vagy benne, hogy meg akarja nyomni. Ha nem tudsz kiáltani neki és nincs senki a közelben, aki közbeavatkozna, akkor le kell lőnöd. De ettől a döntésed önmagában nem vált abszolút viszonylatban jóvá. Csak két rossz döntés között – harmadik hiányában – a kevésbé rosszat választottad. De ez attól még rossz döntés, még ha a körülmények rá is kényszerítettek a meghozatalára. Persze egy perben, vagy Isten előtt lehet hogy megbocsátható, de nem jó döntés.

Tehát bár látszólag egy adott döntésnél a dolog – egy ember feláldozása milliókért – elfogadható, de ezzel elfogadtunk egy olyan elvet is, amit viszont tovább alkalmazva elfogadhatatlan következményekkel járna.