Nem gondoljátok, hogy emiatt vagytok forever alone-ok?
Előre leszögezem, hogy én nem a foreveralone nyavalygó emberkék táborát erősítem, szóval lehet, hogy a véleményem nem releváns.
Szerintem az első, és legnagyobb probléma a média, és a közösségi hálózatok hatása az életetekre. Azt látjátok, hogy mindenki boldog a facebookon, a TV-ben azt a világképet sugározzák felétek, hogy muszáj, szerelmet találnotok, stb.
Forrás: [link]
A másik gond az önbizalomhiányotokból adódik, és abból, hogy "túlmisztifikáljátok a p.nát". Találtok magatokon olyan külső jegyeket, amiket nehéz változtatni (magasság, arcforma, szemszín, testsúly, stb) és a sikertelenségetek okát ezekben keresitek. Sokszor a belső gátjaitok feloldása helyett áttoljátok a problémát a fizikai énetekre. Néha el is hiszitek, hogy tényleg azért nincs senkitek, mert alacsonyak/túl magasak/vékonyak/izmosak/barna szeműek/zöld szeműek, stb vagytok.
Egy lányhoz pedig nem úgy közeledtek, mintha egyenlő partner lenne. Hanem úgy, mintha valamilyen különleges képességgel bírnának, mint valakik, akinek meg kell felelnetek, akiket potenciálisan egyből le kell nyűgöznötök, meg kell hódítanotok. Az igazság azonban más. A nők is emberek, ugyanúgy tapasztalják meg a világot, mint te, a szükségleteik is közel azonosak, és szeretnek beszélgetni, nyitni az emberek felé.
Miért nem raktok először magatokban rendet ahelyett, hogy folyamatosan nyávogtok? Miért nem vagytok férfiak? Miért nem élitek a mindennapjaitokat? Miért foglal le benneteket ennyire az, hogy más sikeres a párkeresésben? Illetve miért nem adtok le az igényeitekből, és kerestek a saját kategóriátoknak megfelelő lányt?
Pl vele:
soha sem tudna semmit kezdeni egy ilyen lány:
vagy egy ilyen lány:
Mert merőben más az érdeklődési körük, az életstílusuk... A külsőtök nagy mértékben befolyásolja a belsőtöket is...
válasza:
válasza:Még mindig nagyon sok olyan választ olvashattam itt, hogy magatokat "sajnáltatjátok"
Egy kövér emberen sem lehet segíteni lefogyni, ha nem akarja eléggé.
Természetesen akarja valamennyire, de már elhiszi , hogy ő nem képes erre és önmagát is becsapva, belekezd egy-egy edzésbe, nem ad bele mindent és amikor éppen már megerőltető lenne az az adott gyakorlat, abbahagyja.
Majd megint megállapítja, hogy neki ez nem megy, ő ilyen szerencsétlen és ez egy lehetetlen dolog, illetve "milyen jó a sovány embereknek"...
Ugyan ezt a példát tudom felhozni a "csúnya" vagy éppen antiszociális emberekre...
Tudom, hogy akarjátok , hogy változzatok, de nem eléggé.
Gondolom azt gondoljátok, hogy egy 17 éves semmit sem tud még erről. Hát pedig ha visszaemlékeztek, a kamaszok a leggonoszabb ezen a téren. Mindent a szemébe mondanak az embernek, mindennel piszkálják. Nekem is volt rossz időszakom, de ki tudtam mászni belőle.
Mindenki kapott egy alapot, azt kapta amit a gép dobott, abból kell gazdálkodni, a legjobbat kihozni belőle.
Pl. Fehér Zoltán átalakulása. Nagyon akarta és egy év alatt elég nagy változáson ment keresztül.
ebből:
lett ez:
további képek:
Mindenki tud változni, ha nagyon akarja. Ne essetek abba a hibába, hogy saját magatokat rántjátok egyre mélyebbre.
Nekem továbbra is ez a véleményem, nekem is volt mélypontom, de elkezdtem a hobbymnak és a sportnak, magamnak élni így észre sem vettem de sokat változtam, sok barátom lett és teljesen boldog vagyok.
Amúgy "lehet, hogy 17 évesen boldogan érzem magamat és be lehet tudni a fiatalságomnak" de elvileg ezen a téren éppen most kéne "kiélnem" magamat...Csak, hogy én nem ilyen vagyok, bakok alapvető tulajdonsága amúgy is, hogy nehezen engednek magukhoz közel valaki, hát ez igaz rám is.
Nem mondtam, hogy te is legyél boldog egyedül.
Nem kéne rágörcsölnötök erre a bnő/barát szerzésre.
Egyébként meg én amúgy sem tartom életszerűnek(számomra), hogy ezer csajt leszólogattok...inkább egy csajt jobban meg kéne ismerni és ha szimpatikus, akkor ráhajtani...
Nem az kéne , hogy a jelmondat legyen, hoyg "kell egy bnő" ..hanem az, hogy "nekem ő kell"...ez pedig akkor lehetséges, ha jobban megismered őt...
És nekem ne írja senki sem, hogy " Na jó ,d e én odamegyek, hogy megismerjem, de esélyt se ad , mert elküld rögtön"...Én is elhajtanám azt a srácot aki rám startol...kellemetlen...
Ezer hely van ahol spontán ismerkedni lehet...rendszeresen lejársz futni egy adott helyre, lejársz edzeni egy adott konditerembe és az ott lévőkkel is spontán egy "Segítsek feltenni neked a sújt?" gesztussal is lehet kezdeni majd mehet a többi..
Komolyan nem nehéz, de ha rá stresszelsz, nem akarod eléggé, akkor úgy sem lesz jobb...
Na ennyit akartam és részemről ennyi, aki akarja megérti, aki meg makacs az megint csak szidni fogja az írásomat...
:)
A 17/L-es válaszoló
válasza:Egy kövér ember lefogyhat. Tudom, mert én lefogytam. A kitartásommal nincsen semmi probléma. (Inkább makacs vagyok ilyen téren, erre írhatnék konkrét példákat is, de inkább nem fárasztanék vele senkit sem.) Az antiszoc-ságomat is nagyjából leküzdöttem, mert ez is olyan probléma, amin lehet segíteni. De a magasságon és rondaságon nem lehet változtatni. Na jó, arcon talán igen, plasztikai sebészettel (meggyőződésem, hogy egy részeg, vak és mellé még Parkinson-kóros plasztikai sebész is jobb munkát végzett volna, mint a természet, de nincsen reális esélyem ennyi pénz megszerzésére.)
Azt írod, hogy 17 éves korban kellene kiélned magad. Ez azért nem igaz, még utána is bőven ráérsz, de azért az én koromban már ki kellett volna élnem magam, de az egész fiatalságom elszállt.
"kell egy bnő" ..hanem az, hogy "nekem ő kell" --> nem nyerő gondolat. Egyrészről sokkal több időt/energiát ölsz bele egy ilyen helyzetbe valószínűleg viszonzatlanul, másrészről sokkal fájóbb is a csalódás. Amúgy ilyen megközelítéssel is próbálkoztam, több esetben is, de nem vezetett eredményre.
Továbbá szerintem jók azok, amiket leírsz, és elméleti síkon működniük kellene. De a gyakorlat sokszor rácáfol az elméletre, és én pont ezeket a gyakorlatban előfordult példákat hoztam fel. (Szinte nincs, vagy maximum nagyon kevés olyan módszer létezik, amit én már nem próbáltam ki.)
válasza:Nem azt írtam, hogy nem fogyhat le, csak azt, hogy ha nem akarja eléggé, csak látszólag van akaratereje, akkor nem fog semmire sem menni.
Szerintem szerencsésebb a "Nekem ő kell" helyzet, mert ha a másik elvet választod, sokkal több defektes csajt szúrhatsz ki, ami meg csak ahhoz vezet, hogy sikertelennek érzed majd magadat.
Elnézést, nem emlékszek, hogy a korodat említetted volna a leveleidben, megkérdezhetem ezt most tőled? "Csak a nekem ki kellett volna már élnem magamat" gondolat miatt kérdem...Egyébként ebben a korban kéne normális esetben elkezdeni...akkor így írom:)
Nem tudom milyen módszerekkel próbálkoztál eddig, de szerintem biztosan van olyan is amivel te is sikerrel járhatnál. Én úgy vagyok vele, hogy mindig belül próbálom megismerni az embereket és ha szimpatikus, akkor még többet próbálok vele lenni, kiismerni.
Egyébként fél éve volt egy barátom akit szintén így ismertem meg, hogy először beszélgettünk. Aztán szinte minden témában egyet értettünk, nagyon jól elvoltunk és egyre többet hívogattuk le egymást. Kb 1 hónap ismeretség után nagyon megszerettem őt és ő is engem és össze is jöttünk. Nagyon szerettem/szeretem...Ő is egy átlagosabb srác, de csak mert ad is magára, van önbizalma...tudom róla, hogy nála sem volt ez mindig így és neki is volt egy mélypontja..de ő is kimászott belőle...
Mindketten kimásztunk belőle és így ismertük meg egymást...Most sajnos már fél éve külföldön él, egy évet ott kell tanulnia aztán meglátja tetszik e neki...apja akarta így. Felfüggesztettük a kapcsolatot, én akartam, hogy hogy ne érezze azt, hogy miattam vissza kell jönnie akkor is, ha ott jobb lenne neki...Most így is jól megvagyok....Bár az első 3 hónapban nehéz volt, de már hozzá szoktam, elfogadtam a helyzetet.
Tehát a módszer rossz lehet nálad, de mindenki tud változni ha akar.
Te döntöd el, hogy mi leszel és hogy 80 évesen hogy fogsz visszaemlékezni, boldog életet éltél, e vagy sem és büszke lehetsz e magadra.
17/L-es kommentelő megint:)
válasza:Egyelőre már egy darab pozitív visszajelzésnek is örülnék, ezért van az, hogy inkább többször próbálkozom. Amúgy biztos több így az amúgy defektes csaj, nem tudhatom, mivel többnyire nincs lehetőségem mélyebben megismerni őket. Viszont ha csak egy lányra hegyezem ki az egészet, energiát fektetek a dologba, elhívom ide-oda, magyarul már gondolatban beleélem magam a helyzetbe, és úgy utasít vissza, úgy sokkalta mélyebben érint a visszautasítás, sokkal fájóbb.
26 éves vagyok amúgy, ezért írtam, hogy az emberek többsége az én koromra már kiélte magát.
A módszereket tekintve nagyon sok mindent kipróbáltam, volt rá időm bőven :D
Olyan velem is előfordult többször, hogy jót dumáltunk a csajjal, sok mindenben egyet értettünk, én megszerettem, bevallottam neki, és kaptam a szokásos választ: "maradjunk csak barátok." És így már fájóbb, mivel mutatja, hogy amúgy a belső értékeimmel nincsen nagy gáz. (Lehet, hogy túl fiatal vagy hozzá, hogy emlékezz a Chokito nevű csoki reklámszlogenjére: "ronda és finom". Ezt valahogy nagyon magaménak érzem ezt a mondatot :D)
Persze, sok mindenben én döntök a sorsomról, ebben igazad van, így ami egyedül is megy, azt előbb vagy utóbb, de elérem. Egyedül ez nem megy valamiért.
válasza:hát 85 százalékos válaszoló, itt rontják el a hozzád hasonlók.
melyik az a jó csaj aki, magát egy kicsit is értékesnek tartva leáll olyannal akinek mindegy ki legyen, csak barátnő...
én ezért építettem le 10 meg 20 meg 30 pasit. mert nem éreztem azt hogy az Én személyem érdekli őket, a sajátos kis gondolatvilágom, életszemléletem, amitől én vagyok én.
azt éreztem hogy egy p.nci vagyok a sok közül és csak ez számít hogy van egy ilyen szervem.
ezt utálom a mai világban, hogy már kihaltak azok akik valami szexről, kézfogásról meg utcán mutogatásról, meg az ágyban plüssmaci-helyettesítőtől többet remélnek, akarnak egy kapcsolattól.
volt egyszer egy csúnya fiú aki tényleg Rám volt kíváncsi és akinek esélyt adtam és jártam vele.
de mivel millióból 1 ilyen van, így a többi akinek csak egy szöszi lány vagyok, nem érdemlik meg hogy bármit megengedjek nekik.
3 éve nincs senkim de ha kell, még 30 évet várok addig amíg nem találom meg azt aki a belsőmre is kíváncsi.
ennyi
én türelmes vagyok
válasza:17/L
Egyvalamit érts már meg légy szíves! Egyszerűen kell, érted: KELL!!, hogy az ember több vasat is tartson a tűzben, mert nagyon kevés az a dolog, ami összejön manapság! Én kifejezetten szerencsétlen vagyok, 24 évesen volt először barátnőm ő 17 volt, akárcsak te! Annyira magam alatt voltam már, hogy sokáig egyszerűen el sem akartam hinni, hogy sikerült! Komolyan, miért kínozzátok az embereket?! "Ha nem így csinálja, nem úgy csinálja, akkor mehet a francba!" Idefigyelj, én talán még őt sem kaptam volna meg, ha nem lettek volna nagyon komoly pártfogóim és ennek köszönhettem, hogy megkaptam az esélyt! Ha ők nincsenek, akkor párkapcsolat sincs!! Érted?! De azok után, hogy kialakult, már annyira megtetszett neki a dolog, hogy ő volt az, aki minél több időt akart velem tölteni. Nagyon jó kapcsolatunk lett és sokáig tartott. És mindez azért, mert megkaptam az esélyt!
És igen, az esély mindenkinek jár. nem betonfal mögé kellene húzódni, hanem nyitni és megismerni a másikat.
Egyébként már magát a tényt, hogy odamegy a srác és kezdeményez, már azt értékelni kellene! Idefigyelj, iszonyatos bátorság kell aggoz! Ismerek olyan biztonsági őrt, aki egy rablóval bármikor szembeszállna, de egy lányt rettegne megszólítani. Hihetetlennek tűnik, de így van. Az előbbi esetben, ha eredményes, akkor hős lesz. Ha nem az, akkor is megdicséri mindenki a hozzáállása miatt.
De ha egy lány csúnyán lekoptatja az embert, akkor az a férfiúi mivoltában alázza meg és az rosszabb mindennél. Ebbe gondolj bele, mert lányként és fiatalként eddig nem hiszem, hogy átérezted volna.
Sajnálom, hogy kiborultam, de ezt most jólesett és le is kellett írnom.
Én most általánosabban fogok fogalmazni.
Az embernek (meg minden élőlénynek) vannak különböző motivációi. Az emberi tudatra több belső kényszer is hat. (Ezeket Freud és Jung kategorizálta is, nem tudom, mennyire irányadók még a pszichológiában. Freud-féle pszichodinamikák az EGO /"én", én-kép, meggyőződések/, a SUPER-EGO /"felettes én" - lelkiismeret [szerintem van "belső lelkiismeret" is, pl. valaki szégyenli magát, mert nem tanult eleget vizsgára]/) és az ID ("ösztön-én" - mindenféle ösztönök, /legyenek azok a "hüllőagy" ösztönei [pl. evés, támadás-menekülés], vagy bonyolultabbak [pl. a hobbik szeretete]/ amik próbálják keresni az örömöket, és elkerülni a kellemetlenségeket).
Ha ezeknek nem teszünk eleget, annak biztosan lesz valamilyen negatív hatása. Ezek megoldásának egyik módja "bebizonyítani" az adott motivációnak, hogy mi mindent megtettünk a valóra váltásáért, ha sikerül, ha nem.
Lehet, hogy ezután sem "nyugszik meg" egyből, és ekkor jön a képbe a gyász öt fázisa: Tagadás, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás. Ez átültethető mindenhova (a pszichológiától kicsit elvonatkoztatva), ahol az illető nem mer valamit bevallani magának, vagy nem tud (még) elfogadni.
A depresszió már közel van az elfogadáshoz (belenyugvásnak is lehet mondani), de még pesszimista.
Elfogadni gyakran nehéz valamit (pl. a közelgő halált), de van, akinek sikerül. Léteznek vakok, mozgássérültek, akik elfogadják a fogyatékosságukat, és keresnek helyettük olyan motivációkat, amik teljesíthetőek (ha nehezen is). Van egy olyan motiváció, hogy Thanatos (halálösztön, az ID része). Ha valakinek már csak ez marad, akkor öngyilkos akar lenni. Ha van más is, akkor alternatívák is mindig vannak, csak előtte fontos az elfogadás (lezárása az eddigieknek). Nyilván vannak kivételes esetek, pl., ha valaki ágyhoz van kötve.
Persze az új motiváció keresése nem könnyű feladat, és szükség van hozzá optimizmusra (ahogy minden motivációhoz való megfelelésnek).
Az optimizmus ott jön a képbe, ha valaki elhatározza, ha szembekerül egy lehetőséggel, aminek segítségével tehet valamit a belső békéjéért, azt ki fogja használni, még, ha sikertelen is lesz (a pesszimizmusban ott van az is, hogy fél a kihívástól, így alapból elhatározza a sikertelenséget). Az optimizmus tehát nem egyenlő az önbizalommal (az én olvasatomban), csak azt jelenti, hogy mérlegeltünk, majd döntöttünk valamiben. Nem jelenti azt sem, hogy lesz valaha egy lehetőség, vagy, ha igen, sikerülni fog. Csak azt, hogy a korlátainknak és lehetőségeinknek tudatában vagyunk, így sikertelenség esetén tudjuk, hogy mindent beleadtunk, és nem tartozunk semmivel az önmagunkkal szembeni lelkiismeretünknek (sem a többi belső motivációnknak). Ha mégsem, akkor következik újra az öt említett fázis.
Tök jó, hogy önálló életet él a kérdés, örülök, hogy megmozgatott benneteket ez a téma.
Elmondok egy saját tapasztalatot, ami tegnap esett meg velem.
Reggel 3 óra alvás után keltem fel, nem volt semmihez, és senkihez sem kedvem. Úgy éreztem magam, mint egy élőhalott, akin nem segít semmi. A világ is hasonlóan reagált rám. Suta voltam egész nap, az emberek átnéztek rajtam, semmi nem akart sikerülni. Sőt azt is elértem, hogy egy biztonsági őr átkutassa a táskámat egy boltból kifelé, mert azt hitte, hogy loptam. Ennyire jó volt a kisugárzásom.
Ezt követően lementem edzeni. Nem volt semmi erőm, de elmentem, mert a napirendem része. Leedzettem magam, és olyan voltam, mint akit kicseréltek. Feltöltődtem energiával, mosolyogtam, és a körülmények is teljesen megváltoztak. Nem sutáskodtam, találkoztam egy csomó rég nem látott ismerősömmel, mosolyogtak rám az emberek, szemeztek velem a lányok, minden olyan volt, mint szokott.
És rajtam, a külsőmön semmi sem változott, az egyetlen dolog a hozzáállásom, a kisugárzásom volt, ami más lett. Ez azért elég tanulságos dolog.
A másik pedig, amit a tanult, nem túl helyes, de nőcsábász srácról mondtál. Abban a részében teljesen egyetértek, hogy a szex egy idő után nem nyújt semmit, reflexxé válik, ha olyannal vagy, akit nem szeretsz. Sőt néha kényszer, azért, mert a szituáció magával sodor.
Azoknak, akik nem bíznak magukban annyit tudok javasolni, hogy 1 hétig próbáljanak meg nem panaszkodni (magatokban sem), pozitívan állni a világhoz, figyelni a jeleket, boldogságforrásokat keresni, mosolyogni az utcán, esetleg sportoljatok valamit, olvassatok néhány könyvet, és ne érdekeljen, hogy nincs barátnőtök. Meglátjátok, hogy mennyivel jobban fogjátok érezni magatokat 1 hét után, mennyivel másként viszonyulnak majd hozzátok az emberek.
A nem panaszkodás lehet, hogy az első 2-3 napban nehéz lesz, de utána megszokjátok, és sokkal jobb lesz az életetek :)
Nekem pl nincs jelenleg tartós kapcsolatom, de nem is hiányzik az életemből.
válasza:46-os. Te már az ismerkedésnek arról a szakaszáról beszélsz, ahova én sohasem jutottam el. Vagy barátként kezelnek, és akkor szóba állnak velem, vagy egyáltalán nem is állnak szóba velem, hanem elég bunkó módon azonnal visszautasítanak. És írtam, hogy jelenleg már egy pozitív visszajelzéssel is meg lennék elégedve, hogy azért a külsőm ellenére még azért van esélyem. Még ha nem is jönne össze, de legalább már jelezne valamit. Nyilván lányként nem élted meg milyen az, ha körülbelül minden ellentétes nemű ember úgy tekint rád, mint egy tál hernyóra.
Akik meg amúgy kimondottan a lányra kíváncsiak, azokból lesz a "csak barát". Írtam is, hogy ilyen próbálkozásom is volt, nem is egy.
Amúgy meg a motivációs dologgal egyet kell értsek, meg, hogy olyan célokat tűzzünk ki magunk elé, amit teljesíthetünk. Tudom, hogyha nekem egyszer összejön egy párkapcsolat a külsőm ellenére, akkor az az én életemben legalább akkora dicsőség, mintha egy tök átlagos srác, 100-200 nőt meghódított volna.
Kérdező, az igaz, hogy az edzés felpörget ezt én is tapasztaltam. Meg én pl. véradás után is úgy vagyok, hogy le sem lehet vakarni a mosolyt az arcomról. Nyilván ez dob valamennyit a külsőn, mint egy szorzó faktor (legyen mondjuk 1,2). Ha mondjuk valaki így átlagos 6-os a 10-ből, a jó közérzet miatt akár 7,2 is lehet. De ha valaki alapból 0, mint én, akkor 0*1,2 az ugyanúgy 0, szóval ha valaki tényleg ronda, azon nem segít ez a kisugárzásos dolog.
Ez a pozitív világszemlélet dolog nyilván jó ötletnek tűnhet, hogy ha már nem próbáltam volna többször is. Semmit sem ér.
De játszunk egy fordított példát: Gondolj bele az én helyzetembe:
- Sok energiát, időt, és pénzt áldoztam arra, hogy a külsőmből kihozzam a maximumot. (frizura, egy lány ismerősöm segített ruhákat választani, lefogytam.)
- Rengeteg időt és energiát fordítottam a belsőm fejlesztésére. Önismereti könyveket olvastam, leküzdöttem a szociális gátlásaimat stb.
(Effektíven minden tőlem telhető dolgot megtettem.)
Eredmények:
- Akikhez közel akartam kerülni, akiket tényleg meg akartam ismerni, sőt már érzéseket tápláltam irányukban, azokból mind az lett, hogy "maradjunk csak barátok"
- Amikor megpróbáltam más módszereket, azokból is csak visszautasítások lettek (több, mint 100)
- Az lányok inkább undorodva, sajnálkozva tekintenek rám, eddig sohasem volt részem még egy szemezésben szem, egy árva mosolyt nem kaptam még.
Aki belegondolt ebbe, az most őszintén mondja meg, hogy bírná-e ezt évekig? Nem arról van szó tehát, hogy azért nem jön össze, mert nincs az ínyemre való, vagy más az értékrend. Hanem még egy árva mosolynyi pozitív megerősítés sincs.
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!