Mi bajom lehet, ilyen idősen?

Szóval olyan kirohanásaim vannak, hogy hihetetlen... román ismerősöm feljött hozzánk egyszer wc-zni, mert csak ott tudott, ugye bokor az nem játszik... Budapesten lakom, panelproli vagyok.

Ezt olyan leírhatatlanul intenzív érzésekkel éltem meg, hogy csak na... felmentem chatelni egyik lelkitárs ismerősömmel és nyomtam szegénynek az idétlen, felesleges dumámat: elmondtam neki "XDDDDD" és ":DDDDD"-kel övezve, hogy xarta le a wc oldalát a román, meg mit mondott, amikor elfogyott a wc papír.

Miért teszek ilyeneket? Ennyire érzékeny lennék?

http://www.youtube.com/watch?v=UZDkWU5KbPs

Ezt akárhányszor megnézem, mindig magamra ismerek. A volt magyartanáromba egyenesen szerelmes voltam (vagyok)... egyszer beszéltünk az osztállyal (magyarórán) mélyebben erről a betegségről, arról is elfutottam. Nem mertem ott lenni. Nem bírta volna a lelkem. Bármikor magamra ismerek a vidiben, mindig a volt tanárom és az anyám szavaival nyugtatgatom magam: ez az egyetlen olyan szindróma, ami szinte mindenkire igaz. Nagyon könnyen belesétálhat bárki abba a csapdába, hogy magára veszi ezt, holott semmi ilyen baja nincs. De én érzem, hogy nem így van! Én mindegyikben szenvedek, most is ugyanúgy, mint régebben, pedig már 1 helyett 3 kiskutyám van, akiket sétáltathatok és 1 "barátnőt" is sikerült beszereznem. Neki pár napja nyaltam ki a sunáját.

http://www.gyakorikerdesek.hu/szerelem-szex__szexualitas__36..

Mindent, amit megélek, az vagy brutálisan intenzíven érint, vagy sehogy. Bele sem gondolok, hogy több millió olyan átlagemberrel történik világszerte mindaz, ami most éppen velem, mégis... hogy segíthetnék magamon?

Ennyire életképtelen lennék? Csak ennyi fért ki apámból?