Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Mégis mit tehetnék, hogy ne...

Mégis mit tehetnék, hogy ne legyek ennyire magányos?

Figyelt kérdés

Ijesztő, mennyire magányra vagyok ítélve: olyan kisvárosban lakok, ahol senkiről sem tudom elképzelni, hogy barátkozhatnék. Eleve nem vagyok társaság kedvelő, de ezt már néha bűnténynek érzem, ha egy kicsi közömböt is kapok az emberektől, úgy érzem, "hogy merem képzelni, hogy valaki csak úgy a barátom lehet, úgy hogy csak mi ketten, nem függve senkitől. Más társaságokba tobzódik, valaki meg csak úgy elvonuljon hozzám, akiben teljesen megbízhat?". Ráadásul most végeztem a sulival, egy évig nincs egyetem, de addig talán beleőrülök a beteges magányba. Sok ismerősöm interneten barátkozik.. Valamikor még én is "tudtam" legalább interneten barátkozni- hosszasan beszélgetni emberekkel, akik bizalmát nyertem el és egyben ők is az enyém. De miután a zárkózottságomhoz képest túl nyitottnak mutattam magam ott, úgy éreztem hamis az egész, legalábbis hogy annak tartanak, talán nem is értették, hogy mi bajom. Már jó ideje egyre inkább őszintébbnek mutatom magam. Sokszor már rosszabbnak vallom magam, mint ami vagyok, csak hogy ne áltassam abban a tévhitben az embereket, hogy olyan "jófej vagyok" mint azt mutatom interneten. Hiába agyalok hosszasan, sokszor mégis tudatlan maradok, mégis mi a baaaj, ami miatt nem tartanak hozzám, pedig akarom? Nem, nem vagyok tapadós. De mégis volt úgy, hogy valakiről úgy gondoltam, hogy igazán lelki-társra találtam, és az illető személy is nagyon jól viszonyult hozzám egy ideig, azzal, hogy "egy álma vált valóra velem", mert ő is hozzám hasonlóan elvont, de még ő is úgy érzem elszakad tőled, és annyira kiábrándító, így már nem tudom elképzelni, ki képes tartani hozzám?

Sokszor csodálom más embereknek milyen hihetetlenül egyszerűen megy, hogy embereket vonzanak, vagy csak én képzelem? De ők olyan felszínes módon viselkednek másokkal, régebb én is ezen az elven működtem, de egy jó ideje abban hittem, hogy önmagamat adom és ez szebb dolog, mert így igazi barátokra teszek szert, de szomorú módon ebből is kezdek kiábrándulni.

Sokszor magamat szidom, hogy interneten barátkozok valakivel, és még lehetőségünk is van találkozni, mert közel lakik, de tévedek, mert az illető olyanokkal is szívesen barátkozik aki külföldön lakik... Nem fejtegetem tovább, mert még bonyolultabb lesz, remélem hozzám hasonló helyzetűek, akik kilábaltak ebből sikeresen kedvező tanáccsal tudnak ellátni!



2012. okt. 11. 21:06
 1/8 anonim válasza:
Melyik ez a kisváros és hány éves vagy?
2012. okt. 12. 08:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 A kérdező kommentje:
Úgy emlékszem, fent leírtam, hogy most végeztem a sulival. Tehát 19. Gondolom a gyakori kérdésezők zöme magyarországi, tehát nem ismerik(romániai kisváros).
2012. okt. 12. 09:16
 3/8 anonim ***** válasza:
70%
Szorongásos vagy,kishitű...le kell küzdened!Igen, te egy értékes ember vagy,s ezt addig mondogasd magadnak,még elhiszed.Mindenkivel legyél kedves,mosolygós,segítókész.S minden meg fog változni.
2012. okt. 12. 16:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/8 A kérdező kommentje:
#3- zöldet adtam, bár ha ilyen egyszerű lenne. Oké, alapból rendes vagyok, ha mosolygós nem is mindig, de ha jónak látom, igyekszem:) Bár szerintem erőltetett, hamis kedélyekkel nem lesz a legjobb.
2012. okt. 12. 17:09
 5/8 anonim ***** válasza:

Én világ életemben az a könnyen barátkozós típus voltam.És ha valaki nem kedvelt annak adtam okot rá. Tavaly bekerültem egy új környezetbe és valamelyest úgy jártam ahogyan te is,bár én veled ellentétbe társaságban is jól érzem magam.Senki sem próbált meg közeledni felém, bezárták maguk mögött az ajtókat és én kinn ragadtam egyes egyedül.Volt időm gondolkozni.Hogy mégis mit rontottam el és mi az ami miatt senki sem kedvel itt.És rá jöttem hogy az ajtó másik oldalán álló emberekből sokan ,szívesen nyitottak volna ajtót de ahhoz át kellett volna vergődniük a tömegen és meggyőzni mindenkit hogy én is ide való vagyok.

Kereshettem volna olyan embereket akik hozzám hasonlóan kinn ragadtak de te is beláthatod hogy ez amolyan melyikünk kezdeményez először verseny lett volna.

(Remélem érted mit akarok a magányról szőtt elméletemmel mondani)

Én nagyra tartom ha valaki megmutatja hogy milyen valójában ,ha önmagát adja. De olyan világban élünk ahol a barbie és ken babák aratnak sikert.És amíg te sem leszel tömeggyártású árucikk csak nagyon nehezen találhatsz elfogadó barátokat.

Persze van arany középút is. Az álarcos és a leplezetlen ember között. Például találd meg újra azt a nyitottságot amit az internetes kapcsolatoknál újítottál be:)csak személyesen.Mert az nem hamis! Ezt rosszul gondolod.Ez csak egy másik éned amit az internetes kapcsolat hozott elő.

Viszont valamit nem értek. Miért gond ha az illető akivel beszélsz szeret külföldiekkel is barátkozni?

Ez mit ront azon hogy ti jóba vagytok. Mi változik tőle?A személyisége? nem hiszem! Akadályozza hogy találkozzatok? nem hiszem!Ezeken a nézeteiden sokat kell változtatnod mert ez tényleg unszimpatikus.

2012. okt. 12. 18:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/8 anonim válasza:
78%
Juj, mintha a kérdést csak én írtam volna. Teljesen ugyanaz a problémánk. Én is zárkózott vagyok az iskolában, meg igazából nem is keresem a társaságukat. Internetes barátokkal eddig nagyon jól megvoltam, sokszor találkoztunk is, de az elmúlt 1 hónapban próbálom kerülni őket, nem beszélek velük, vagy ha igen, nagyon zárkózott leszek. Pedig tudom, hogy bennük megbízhatnék, de pontosan mint veled: nem akarom, hogy azt higgyék, hogy annyira jófej vagyok, mert tudom, hogy nem ez az igazi énem. Fogalmam sincs, hogy miért csinálom ezt, pedig inkább örülnöm kéne, hogy valakik egyáltalán szóba állnának velem. Bocsi, ezzel most nem sokat segítettem, de legalább tudod, hogy más is ugyan így van mint te :) Sok sikert mindenhez!
2012. okt. 12. 20:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/8 A kérdező kommentje:

#5 kétlem, hogy tómeggyártású barbi baba kell lennem ahhoz, hogy barátaim lehessenek, pl a volt osztályomban nagyon megvetették az ilyen hamis embereket.

De abban igazad van, hogy az egykori sikeres hozzáállásommal tudtam kicsit közelebb kerülni másokhoz, és ez most is javasolt.

A végét eléggé félre értetted, nem: egyáltalán nem zavar. Az csak egy érv volt a sok körül amellett, hogy nem az interneten való barátkozás az oka a kialakuló "baráti falaknak".

2012. okt. 12. 20:11
 8/8 A kérdező kommentje:

# 6- Ha beszélsz velük, hogy leszel zárkózott? ez ellentmondó, bár értem mire gondolsz:) Sok beszélgetés után, egy idő után "elfogy a híd".


"nem akarom, hogy azt higgyék, hogy annyira jófej vagyok, mert tudom, hogy nem ez az igazi énem. "

Részemről nem zavaró, ha nyitott lehetek valakivel, felszabadult, és vicces, de ezt erőltetettnek érzem sokak előtt, interneten tartottak sokáig nyitottnak és jófejnek, ami miatt csalódtak.

De azért ez így fura, hogy "nem akarom, hogy jófejnek hídjenek, mert nem vagyok az", szerintem csak jó, ha valaki jófej, talán ők éreztetnek veled ilyesmit/avagy van egy kihatásuk erre a véleményedre?

Valami oka csak van, hogy nem őrülsz nekik.

Én sosem mesélem már be magamnak, hogy "őrülnöm kell valakinek", ha látom, hogy nem oké valami.

2012. okt. 12. 20:25

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!