Nagyon 'elvesztem' az elmúlt hetekben. Miért?

4-6 hete azt veszem észre magamon, hogy kezdek 'leereszteni'. Nyáron nagyon szerettem eljárkálni drogériákba, ésszerű keretek között vásárolgatni. Mára már nem nagyon hoz lázba, most is benézek, de csak annyira, ha kell valami, és kb 10 perc alatt letudom az egészet.

Múlt nyáron bekerültem a megyei rádióba ismerősök által, sokat ténykedtem ott, még ezen a nyáron is, de már ez sem hoz annyira lázba. Egy kisebb rádióba is 'betett' egy rádiós ismerősöm, hogy legyen 'gyakorlati' papírom. Tegnap 'felmondtam', de majd nyáron folytathatom. Élvezem csinálni, örömömet lelem benne, de már ez sem villanyoz fel annyira, mint akkor. Pedig ezzel az iránnyal fogok tovább tanulni. Tudom, hogy szeretni fogom a fősulit, a munkámat, ha minden jól meg, és még sorolhatnám, de... Nem tudom körülírni, amit érzek, nem azt mondom, hogy már nem érdekel, és megutáltam, hanem valami más.

Ha ránézek azokra az osztálytársaimra, akikkel 3 éven keresztül barátok voltam, valahogy elkap az az érzés, hogy 'mekkora egy barom voltam, hogy velük barátkoztam', ugyan ez fog el, amikor megtalálom a gépeken a szülinapi fotókat.

Ugyan ez a sulival. Tudom, hogy már nagyon a hátsómban van a továbbtanulás, érettségi, pontok, vegyenek fel a fősulira, stb. De már úgy vagyok vele, ha nem vesznek fel a fősuliba, megyek a TESCO-ba dolgozni.

Viszont nagyon-nagyon szeretnék végre már a saját lábamra állni (egy éve ez az, amin nem változott a hozzáállásom). Külön költözni egy kutyussal minigarzonba a szüleimtől, magamnak fizetni a számlákat, magamnak vásároljak be, dolgozzak, magamért feleljek.

Mi van velem?

18l