Lehetseges hogy amikor idegen nyelven beszelek nem vagyok olyan logikus a kommunikaciomban mint magyarul? Ciki a lenti sztori? Bovebben lent
Marmint jol tudom a nyelvet, siman el tudok mondani barmit amit akarok, megis amikor visszajatszok pl. egy-egy fontos beszelgetest mindig arra jovok ra hogy ha ezt magyarul beszeltuk volna maskepp mondtam volna a dolgokat, pl. kihagyok logikai ugrasokat es ebbol jon egy kis felreertes amit utana elmagyarazok a masik felnek, de pl. magyarban annyira logikus felepitese van a kommunikaciomnak, mar annyira idegesit hogy neha tiszta idiotanak erzem magam...
Nem veszes dolgok, csak szeretnek ugyanolyan intelligensnek tunni mint amilyen a magyar beszedbol jon le.
A szavak, a nyelvtan kifinomult, de ezek a hulyesegeim mindent elrontanak az osszkeprol...
pl. ma a fonok felhivott hogy el kene mennem a gyogyszertarba. elmondta hogy uj gyogyszereles lesz estetol, ezt meg is ertette mondtam hogy okes visszaismeteltem osszefoglalva hogy mi lesz az uj. oke. erre el kezdte volna mondani hogy merre van a gyogyszertar. montam hogy a bolt mellett. mondta hogy igen es szerette volna elmagyarazni hogy pontosan merte van. en meg hulye fejemmel nem ravagtam hogy ne aggodjon megtalalom. erre mondta hogy o csak segiteni szeretne. nah itt rajottem hogy gyoker vagyok hogy belevagtam a szavaba, siman hagynom kellett volna hogy elmondja es okezni a vegen. mondtam hogy bocsanat nem ugy ertettem, erre mondta hogy okes es hogy a faxot majd kuldi a doki, en meg sztem "ugyesen" lekavartam a beszelgetest es elkoszontem, pedig szerintem el akarta volna mondani hogy pontosan merre van... total hulyen jott ki igy utolag visszanezve...
miert vagyok ilyen idiota? lehet hogy azert mert mas nyelven beszelunk? mas nyelvi kozpont es ahhoz mas intelligencia tartozik, lehet ez?
vagy csak siman paraszt vagyok, es mivel mindkettonk iranyitotipus nekem eleg nehez idomulnom hogy o a fonok, imad mindent aprolekosan elmagyarazni, en meg neha ugy erzem
hogy hulyenek nez... pedig nem.
Magabiztos vagyok amikor munkáról van szó.
És zéró az önbizalmem amikor magánéletről.
A baj az, hogy mivel nem találkozom mostanság sok férfival azt hiszem túlságosan megkedveltem az említett főnököt... lehet csak azért görcsölök ennyire ezen a telefonhíváson meg akármin ami vele kapcsolatos, mert tudom hogy imponál neki az amit munka terén csinálok csak annyira azt akarom hogy a legjobb énemet lássa.
Elég befolyásos ember, nagyon szeretnék később is itt dolgozni, ő is szeretné, de a cégem nem biztos hogy engedi, ő pedig vonakodik vállalkozóként alkalmazni, de lehet sikerül megoldani... Viszont nekem az jobb lenne, és mellesleg neki is, csak a cég biztonságot nyújt hogy ha én elmegyek akkor mást küldenek a helyemre - egyébként szerintem bármikor felkeresheti őket hogy küldjenek valakit ha kell, mert ők bármikor küldenek embert, mert nekik az pénz - ha nekem el kéne mennem. Sajnos nincs jó tapasztalata az emberekkel, mert mostanság sokan leléptek innen, nem bírják a munkát, vagy bepasiztak meg anyámkínja...
Szóval bonyolult a dolog. Nekem ő referenciaként mesecsodás lenne... meg később én is hasznára válhatok, ezt ő is tudja, nem véletlenül kért engem a cégtől...
Én mindig ezt csinálom, nyelvtől függetlenül. Az orvos mondatait is befejezem, vagy rövidre zárom. De én sem tiszteletlenségnek szánom, sőt ellenkezőleg, részemről ez nagyfokú tisztelet, hiszen igyekszem nem rabolni az idejét és használni azt, hogy mindketten kellően intelligensnek vagyunk és hatékony az együttműködésünk.
Persze ez a gyakorlatban általában úgy működik, hogy mindezt el kell magyaráznom, különben csúnyán néznek rám...
Ha úgy érzed kínos a helyzet, tedd hozzá, hogy azért köszönöd. Úgy értem mondhattál volna valami ilyesmit: Nem, pontosan tudom, hol van, szükségtelen, hogy részletezze. De értékelem/köszönöm, hogy megtette volna.
Azért megjegyezném, hogy vannak olyan emberek, akik nem bírják ki, ha nem mondhatnak végig valamit. A környezetemben is akad, akinek egyszerűen muszáj végigmondania mindent, hiába biztosítom arról, hogy mindennel tökéletesen tisztában vagyok. Gondolom félnek attól, hogy valami hiba csúszik be és elvesztik az irányítást, ezért mondják el a biztonság kedvéért mégis, tartva attól, hogy a másik fél esetleg akár csak valami apróságot is félreért.
Egyébként szerintem túlreagálod, nem volt ez akkora "égés", az ilyesmin max. 13 évesek szoktak aggódni, felnőtt emberek már nem igazán - legalábbis szerintem.
Persze a nyelvi különbségek is nehezíthetik a dolgot, de szerintem alapvetően nem az a probléma forrása. Tanulj be pár illedelmes mondatot, amivel ilyenkor nyomatékosan kifejezheted magad. Egyébként pedig ha a főnököd ismer már, akkor nyilván tudja, hogy nem akartál bunkó lenni, hanem egyszerűen ilyen vagy.
jah hat igen erzelmileg olyan vagyok mint egy 13 eves :D
fonok annyita meg nem ismer, de ezt a tulajdonsagot mar biztosan megismerte belolem.
egy hatalmas cegnel project manager szoval tuti azert ilyen szajbaragosan mond el mindent hogy a jonep ne szurjon el semmit...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!