Van más is aki úgy érzi hogy tulajdonképpen nincs olyan barátja aki keres és te is keresed és szereted is?

Ez manapság sok feltétel egyszerre... és az az igazság, h ahogy én elnézem, ez mindig a másikon bukik el... hiába beszélek meg valakivel valamit egy héttel, nem, ő nem veszi fel a telefont, rajta múlna 6 év múlva se hívna vissza, és sorolhatnám napestig.. nagyon elegem van ezekből az emberekből, de tényleg...

ugyan ez van ,külön suliba is járunk már ritkán de előfordul hogy ő keres fel elhiv valahavoa én már tökre bezsongok és örülök azután egy nappal előtte lemondja :| olyan is volt már h este elmentünk volna bulizni felhivtam mert már egy órát vártam rá és kiderül h otthon ül mert az anyja nem engette el...tartozik nekem pénzzel és egy csomóruhát kölcsön adtam neki ő nem adja vissza facen látom h tesoja is az én ruháimba fotózkodja magát ....és már hetek óta nem is keres, megigéri mindig h visszafizeti a pénzt eltelik egy hónap vagy egy félév és elfelejti h tartozott nekem ...

Szerintem nagyon ritka az, hogy tényleg léteznek valódi jóbarátok, a kapcsolatok olyanok legyen szó (szerelmi, baráti, családi), hogy a negatívumaival együtt fogadsz el valakit, nekem az a legidegesítőbb, ha valakik nyalják egymást, de a hátuk mögött sajnos elmondják egymást mindennek. Az a baj, hogy az ember egyedül van és erre én is rájöttem. Én most anyukámban találtam meg azt a személyt, akivel megoszthatok mindent. Kerestem én is a suliban, de egyszerűen vagy túl nagy képűek vagy csak nem lehet velük semmiről beszélgetni. Szerintem el kell fogadni, hogy egyedül vagy, vagy esetleg a párkapcsolatban bízni..