Hogyan legyek nyitottabb, mert azóta (sőt korábban se nagyon) nem nagyon járok sehova, ahol új embereket ismerhetnék meg?

Hát lehet hogy a te esetedben ez nem személyre szabott válasz, és kicsit tipikus is, de láttad az Igenember c. filmet? Csak annyit tanít, hogy legyél nyitottabb az új, elsőre ostobának tűnő lehetőségekre is és mondj rájuk igent, mert nem várt kapcsolatokat és élményeket hozhatnak. Szerintem a legjobb módja a barátkozásnak és az ismerkedésnek a jótékonykodás és a közmunka. Itt persze nem útkaparásra gondolok a bűntetett előéletűekkel, hanem ételosztás, szervezett szemétszedő-akciók, városszépítési tervek...ide sok építeni és szépíteni vágyó kedves ember jár, nem nagyon nyúlhatsz mellé velük, munka közben pedig könnyű a barátkozás. Járj el közösségi helyekre akár egyedül is pl, mozi, vidámpark... és ne próbáld kerülni az embereket, ha valakivel könnyed csevejbe elegyedsz, nem kell egyből lelépni a színről és elzárkózni. Ha pedig nem jönne össze, legalább jól szórakoztál.

"Ideje vagyon mindennek" - így a gyásznak is. Valamennyi ideig gyászolsz, de azután a gyász ideje letelik, és neked újra kell az életedet folytatni. Nézd meg a filmet, amit ajánlottak Neked, olvass regényeket arról, hogy milyen tragédiák után hogyan kezdtek új életet, és tanulj ezekből. PL.Danielle Steal: Levelek Vietnamból, szerelmek, meghalások és újrakezdések könyve. Arra törekedj, hogy segíts másoknak, tegyél jót bizonyos embereknek, a jóság élet lassan begyógyítja a sebeket.

Ő volt az apád? Még ha csak átvitt értelemben is? Menjél már, gusztustalan vagy... ha valakire úgy tekintesz, mintha az apád lenne, az beteges dolog. Max. egy jóhaverra, akivel el lehet szórakozni és kész.