Ha az életed egy könyv lenne, mi lenne a címe?

Akkor egy kiss OFF: A Svindler

Egy apró mosoly, egy lágy hang, egy ártatlannak tetsző, kedves szó. Nagy, barna őzike szemek, barna haj, megcsillan rajta a rivaldafény. Egy magabiztos mozdulat és még ezernyi más apróság: a felszín. Tökéletes alakítás, hiszen ezekből áll egy ember.

Színpadomon most éppen őszi díszlet, sárga levelek, ragyogó napsütés. Nincs még hideg, alig múlt szeptember. Árpád híd, HÉV megálló. És a megállóban emberek, pár kósza, eltévedt statiszta. Legalábbis én így látom a világot. Ahogy körbe nézek: ez az én színpadom. És azt játszom benne, akit csak akarok. Néha úgy érzem, én vagyok a legszabadabb ember a világon, néha pedig olyan magányos vagyok, mint egy arc nélküli, kósza kísértet. Ha akarom, híres regényíró, ha akarom, elismert képzőművész. Egyszer egy koravén, túlzottan bölcs lány, máskor az iskola strébere, néha pedig egy ártatlan gyerek csupán. Ahogy kényelmes.

Állok a hévmegállóban, várok. Nem idegeskedem, időm, akár a tenger. A szél a hajamba kap, idegenek hangját fújja felém. És ezek az emberek úgy járnak-kelnek az utcán, mint bármely nap, úgy jönnek el mellettem, hogy keresztül néznek rajtam. Nem tudják, ki vagyok, fogalmuk sincs róla. Öreg hiba - gondolom és mosolyogva megcsóválom a fejem. Hisz csak egy kislány, egy csitri. Mit tudhat ez a világról?

Sokat. Nagyon is sokat. Szinte naponta átverem. Az egész világot.