Paranoiás vagyok? Segítség! Mit tegyek?

Folyamatosan kapkodom hátra a tekintetem, mintha attól félnék, hogy valami van a hátam mögött, a szemem sarkában.

Olyan összeesküvés történik a hátam mögött, amit még én se foghatok fel.. egy oldalpillantásban holtesteket, levágott emberi fejeket, szörnyeket látok... mintha feküdne valaki a kanapén, vagy az ágyam alatt, vagy arra várok mintha valaki a hátam mögött áll és a megfelelő pillanatra vár... nehéz lesz a légzésem, elönt a forróság a levegőt nehezen veszem, mint az üldözött vad, halálfélelmem van.

Akár hányszor megyek körbe a lakáson, hogy megbizonyosodjak róla, nincs itt senki, mégis úgy érzem, hogy ott van, csak épp nem találtam meg. Mintha arra várnék, hogy valamelyik pillanatban valaki előugrik és rám támad...

Az első eset amikor ezt nem csak itthon éreztem, az iskolában volt... nem tudom, hogy akkor már voltak-e ilyen vizióim...de tudom, hogy egy padba begyürt krém színű kabátot emberfejnek láttam...

Most is zihálok és nem vagyok nyugodt... csak a rosszra gondolok... valami olyasmitől tartok, ami valószinűleg meg fog történni... csak azt nem tudom, hogy mikor...

Éjszaka muszáj becsuknom a második ajtót, mert éjszaka mégjobban jönnek a képzelődések a folyosó irányából... Mintha látnám magam előtt, hogy egyik percről a másikra valami megfogja a kezem, vagy a lábam és elragad... most is borsódzik a hátam és kiver a víz.

Vagy hogy olyan érzésem, van, hogy bármelyik pillanatban belép egy telejesen idegen ember a szobába. Vagy hogy bejön valaki az ajtón és megpróbál végezni velem... Persze erre csak várok... nem történik meg...

Mindezt addig van, amíg a szüleim haza nem jönnek... este 7-től 9-ig van álltalában ez a rohamom, és csak akkor amikor egyedül vagyok itthon.

Mit tegyek? Tudom, hogy semmi sincs itthon, meg valójában csak beképzelem, de akkor is...

Közrejátszhat vajon az, hogy pár hete elvesztettem egy számomra közel álló, a házunkban lakó személyt? Eddig amikor egyedül voltam sem voltam teljesen egyedül, mert ő velem volt a házban...

16/L