Nem félsz elmenni otthonról a továbbtanulás miatt?

Én is új suliba megyek, kollégiumba, de engem inkább vonz, mert most vidéken lakom, ahol nincsen semmi. Mégis folyton arra gondolok reggelente, ahogy kinézek az ablakon a fák lombjára és hallgatom a reggel zajait, hogy ezt meg kell becsülnöm, mert egy nap vége lesz és kelhetek fel korán, kelhetek autók dübörgésére. Nehéz lesz, neked is, nekem is. De szerintem próbálj megbarátkozni a helyzettel, mert nem utoljára költözöl életedben, lesz biztos részed még párszor ebben az érzésben. El kell szakadnod az otthoniaktól és új életet építeni magadnak, mert egy nap azon fogod kapni magad, hogy már nem igazán köt össze semmi a régi barátaiddal és akkor egyedül leszel. Az élet arra való, hogy éld, hogy élvezd. Ne zárkózz be, hanem járj el szórakozni, tanulj, élj, legyél szerelmes és satöbbi. Sok szerencsét!

én mennék is, de maradnék is egyszerre:)

Egyáltalán nem kell félned..igaza van a barátaidnak..majd lesz valahogy. Először rossz lesz, aztán majd megszokod. Bele kell vágni a dolgokba. Én Amerikába mentem ki 18 évesen, minden háttér nélkül..csupán angol nyelvtudással rendelkeztem. Itthagytam minden barátomat, a családomat és neki vágtam a nagyvilágnak. Nyugi, minden rendben lesz, csak ne félj ismerkedni:)

az előző vagyok. amúgy hova mész? mert lehet hogy akkor találkozunk, és talán akkor az első ismeret is meglenne. 19/L