Szerintetek van olyan, hogy valaki megkapja az élettől azt amit megérdemel?

Előbb-utóbb mindenkit utolérnek a tettei, akár jók, akár rosszak. Ha valaki folyamatosan gonoszságokat művel, a tudata egyre inkább eltorzul, képtelen lesz szeretetet adni és kapni, és szenvedni fog már ettől is. Hogy aztán külsőleg mi és mikor éri utol... Lehet, hogy hörcsögnek születik újra.

Bocsáss meg, de ne felejts, ezt tudom javasolni. A bosszúvágy, a meg nem bocsátás a te tudatodat is eltorzítja, ha nem szabadulsz meg tőle.

Na ez érdekes és kedvenc téma, tudnék róla oldalakat írni.

Túlzottan nem vagyok egy ezoterikus és spirituális beállítottságú ember, ugyanakkor nagyon sok csatornán eljutott hozzám az az alapelv, amit a karma hívei is hangoztatnak.

Saját véleményem az az, hogyha ez tényleg így igaz, akkor úgy rossz ahogy van. Miért? Mert volt egyszer egy fickó, aki hazudott, becsapott, inkorrekt volt és még le is járatott. Elég súlyos anyagi veszteség is ért őmiatta. Én akkor mérges voltam és mondtam is, hogy ezt még megkeserüli. No nem fenyegettem és nem akartam bosszút állni, de haragudtam rá, igen. Sok évig nem álltunk szóba, aztán egyszer valahogy megtört a jég a részemről és engedtem, mert úgyis tehetetlen helyzetben voltam. Utána több év is eltelt, míg őt utolért valami családi probléma és felakasztotta magát.

Semmi összefüggés a két dolog között. (kártékonysága: 2003, újra szóba állás 2008. öngyilkosság: 2011)

De ilyen ezo-hívek egyből karmáznának, spiritualizálnának, hogy lám-lám mindenki megkapja a magáét.

Node kérdem én: NEKEM JOBB lett ettől? Visszakaptam bármit is a sorstól, őtőle, az elveszett pénzből stb, ezáltal? NEM!!! Mégcsak elégtételnek sem érzem, mert akármekkora szemét is volt, a halálát nem kívántam neki, azért akkora dolgot nem tett. Meghát nem hagyott rám semmit :P :) XD tehát a halálából nem "profitáltam".

Dettó uez, egy másik esetben megint más csúnyát átvert és hazudott nekem. Ő is fut valamivel immár 4 éve. Na neki a házassága ment tönkre és elvált. De ettől nekem szintén nem lett jobb.

Tehát lehet, hogy a sors "visszaadta" nekik (szerencsére többen nem vertek át), de:

-engem, a károsultat ez nem kárpótol

-ők meg - ha ezért is kapják - nem tudnak róla.

Ezekután azt kell mondanom, hogy logikátlan lenne azt hinni, hogy előző életünkben elkövetett dolgainkat most vezekeljük, hiszen nincs átlátás, nincs rálátás. Ergo ez nem is "tanít" semmire.

Én amúgy a károk bekövetkeztekor mindig azt akartam, hogy a én kártalanítva legyek. Persze haragudtam az "elkövetőkre" és még ma, ennyi év távlatából is felhúzom rajtuk magamat és még az sem működik, hogy "halottról jót vagy semmit", de én sem voltam sosem bosszúálló és nem kívántam senkinek sem nagyobb gondot, mint amekkorát ő okozott nekem.

Én sokkal hihetőbb teóriának tartom azt, hogy az emberek a lelkük legmélyén rendelkeznek egy alap igazságérzettel és ha nem tudati szinten, de mégis csak érzik, tudják, hogy inkorrektek voltak vagy azok és talán így bevonzzák a negatívumokat maguknak.

Viszont én abban sem hiszek, hogy egy régi és megoldatlan sérelemmel kapcsolatban szembemenjek a legelemibb emberi érzéseimmel és mintegy önmagam "megerőszakolásával" engedjem el a sérelmeket. Nekem nagyon könnyen megy a megbocsátás és az elengedés, ha látom a partneren a szándékot. Szinte akármekkora gaztettet képes vagyok elnézni, ha őszintén kérik a bocsánatomat és évtizedekig is tudok haragudni, ha flegma az illető és nem veszi észre magát.

Bocs, hogy kissé elkalandoztam, de szerintem témába vágott.