Hogy kaphatnám vissza az életem?
17 éves koromig normális, pezsgő mindennapjaim voltak szerelemmel, párkapcsolatokkal, haverokkal, bulikkal, ismerkedéssel, izgalommal. aztán egyszer csak vége szakadt.. eltávolodtam az akkori emberektől, kinőttük egymást, és már 3 éve azon gyötrődöm, hogy nem történik velem semmi. egykét barát akad, egyik se közeli, párkapcsolatom azóta se volt, szoktam ismerkedni, de nem viszonozzák a fiúk az érdeklődésem. megyek mindig, ha hívnak, koncert, egyéb programok, de mégse történik SEMMI. epekedve vágyom arra, hogy megint izgatott legyek, pillangókat érezzek a gyomromban, és hogy érezzem, hogy élek!!! ehhez képest 20 évesen egész nap sorozatokat nézek újra meg újra, hogy kitöltsem az ürességet és vágyakozom az izgalmas élet után, ami a fiatalabb éveimben természetes volt.. nem tudom, mi változott, én ugyanaz az ember vagyok. (külsőre előnyömre változtam, lefogytam.)
ha el is megyek valahova, akkor se történik semmi felpezsdítő. egyre jobban félek, hogy nekem ennyi járt az izgalomból, és az életem további része unalmas és jellegtelen lesz...
miért van ez? mi változott? valaki hasonló helyzetben?
20L
azt az időt már nem tudod vissza hozni, kár is azon elmélkedni milyen jó volt,
élvezd a jelent mert a 20as évek is hamar elszaladnak, most is csinálhatsz izgalmas dolgokat, ha van pl valami amit régóta szeretnél kipróbálni tedd meg és újra érezni fogod hogy élsz!
köszönöm a válaszokat :) tudom, hogy nem szabad a múltban élni, de annyira vágyom azokra az érzésekre... megteszem, ami tőlem telik: egyetemre járok, nem utasítok vissza semmilyen programötletet, ami adódik, nyelveket tanulok, utazom... de nincsenek körülöttem emberek. nincs társaság, nincs izgalom, nincs szerelem... évek óta. én nyitott vagyok, mégse akar jönni...
elsőnek: jó ez a hozzáállás :) én akartam tetkót de meggondoltam magam az utolsó pillanatban :D neked hány éve megy így? volt azóta komoly kapcsolatod?
Szellemes ember mindenekelőtt a zaklatástól, a fájdalomtól való mentesség, nyugalom és pihenés után fog törekedni, tehát csendes, szerény és lehetőleg háboríttatlan életre és az úgynevezett emberekkel való némi ismeretség után az elvonultságot, sőt, ha nagy szellemű, az egyedüllétet választja. …mindenki abban a mértékben keresi a társaságot, a milyen mértékben szellemileg szegény, vagy általában közönséges.
29-30. o.
Arthur Schopenhauer: Életbölcselet
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!