Mivel lehet egy félelmet csökkenteni, esetleg túllépni rajta?

Nem vagyok benne biztos, hogy ezzel a válasszal nem fogok kirobbantani egy tömeghisztériát, úgyhogy kérlek csak akkor olvasd el, ha kíváncsi vagy egy "egyedi", vagy ha akár úgy tetszik: "beteg" vagy "kifordult" látásmódú ember véleményére:

(nagyjából egyező korunk miatt tegezlek, az egyszerűség kedvéért)

---

Tehát folytatod? rendben:

Sok ember nem magától a sötéttől fél, hanem inkább ami benne van. Hogy mi van benne a sötétben? Amit beleképzelsz, legyen az teszem azt: zombi, démon, bármilyen szellem, az jobblétre tért nagyapád, a mumus.

Mint olyan, ezzel a félelmeddel nem tudsz szembenézni, hiába vagy sötétben, nem a sötét az amitől félsz, így nem is fogja eloszlatni a félelmed.

A te félelmed tárgya az ismeretlen. Az ember pedig természetéből fakadóan ódzkodik az ismeretlentől, hiszen mint a neve is sugallja. Nem tud róla semmit vagy csak nagyon keveset.

Tehát eljutottunk oda, hogy te a sötétBEN félsz.

Próbáljuk meg így felfogni: a sötétség a barátod. Elrejt, eltakar, ha nem mozogsz és figyelsz a lépteidre, akkor is nehezen vesznek észre, ha keresnek. A sötétség a barátod.

Hogy hogyan küzdd le a félelmet?

1) elhiteted magaddal, hogy nincs semmi a sötétségben ami körül vesz téged. Lekapcsoltad a villanyt a szobában, képtelenség, hogy bárki/bármi lenne rajtad kívül a helyiségben. Így nincs is mitől félni.

Ha olyan vagy mint én és hiszel az illúzióvilágban (vagy nevezhetjük akár: természetfölöttinek) akkor ez téged nem fog kisegíteni, hiszen minket az hidegen hagy, hogy a tudomány mai állása szerint nem léteznek szellemek és éteri lények. Ugyanakkor nehezebb dolgod is lesz

2) TUDD, hogy nincsenek a szobában. A sötétben az van amit beleképzelsz, ha a körből képzeled be a lányt, akkor előbb utóbb elhiszed (aka: egyértelművé válik) és ami egyértelmű, az valóság.

3) beletörődsz, hülyeségnek hangzik. De én ezzel a felfogással hajtottam párnára a fejemet mikor 10-12 éves voltam: "Ha meg kell halnom, nem tehetek ellene semmit, vagy most halok meg, vagy holnap esik rám egy zongora. Minek pánikoljak ezen? Inkább alszom előtte egy jót."

----

Ez az én véleményem, nekem ez működött. Beteg természetemből adódóan feltételezem, hogy ez az emberek normálisabb rétegének nem hoz megnyugvást.

Viszont mindenképpen ajánlom, hogy beszéld meg anyukáddal/apukáddal (a legjobb, ha mindkettejükkel beszélsz) + esetleg egy pszichiáterrel, hiszen mégis ő szakosodott hasonló dolgokra.

Nem valószínű, de remélem segíthettem.

Atheus válasza: Nagyon jó egynek!

Én úgy írok, hogy nekem nem voltak sötét félelmeim, de egy próbát meg ér, amikor lefekszel, beszélgess a sötéttel, mondj valamit, ami eszedbe jut, ami történt veled ma, ami nem volt jó, ami felzaklatott, ami nem sikerült, ami nem esett jól, aki meg bántott arról mond el a véleményed.

Meg látod egyszer csak el marad, mindig kevesebb kevesebbet fogsz beszélni, inkább alszol elfelé, ez lesz a barátság a sötéttel, még jól is fog esni kicsit sötétben lenni, mert sötétben lehet mély álomba merülni!

Ha ezek nem törik meg a szorongásod, akkor orvoshoz kel fordulnod, de előbb tájékoztasd a szüleidet, egy meghitt beszélgetés csodát tehet!