Normális, ha féltékeny vagyok a legjobb barátnőmre?

Most nem változtathatod meg. Ő ilyen, neki ez a felfogása, kész. Ne akard a saját igényeidhez formálni. A szórakozás, bulizás, találkozás az más tészta. Én se várom el a legjobb barátaimtól, hogy bármikor találkozzunk. Engem az se zavar, hogyha a barátnője miatt nem akar velem találkozni. Hát mégis fontos szerepet tölt be az életében. Szerelmes belé, összeköltöztek vagy bármi. Ezt is figyelembe kell venni.

Nekem is voltak ilyen érzéseim, hogy de gané, nem akar velem találkozni. Aztán egyszer nagyon csúnyán szarrá vertek a cigányok télen. Ott feküdtem vérző pofával egy kis utcában az emelkedőn. Kicsontoztak. Nem volt semmim. Kicsit részeg is voltam. Egy idősebb hölgy jött szembe vele, látta, hogy nagyon nagy gáz van. Akarta hívni a mentőt, mondtam, hogy ne így karácsony előtt anyám szívbajt kapna. Oda adta a telefonját, hogy hívjak ki valakit. A saját anyám, apám számát nem tudtam fejből. Egyedül egyetlen számot, egy 20-as számot, ami ismétlődő 4-esekből és 5-ösökből állt. Egy könnyen megjegyezhető szám.

Felhívtam, szinte rögtön felvette, éppen egy családi összejövetel közepén zavartam meg. Mondta, hogy gyorsan mondjam, mit akarok. Mondtam neki, hogy itt állok az XY előtt, egy nő adta oda a telefonját, jöjjön értem. Lerakta, 5 perc se telt el, 2 kocsival jöttek ki 3-an December 22.-én. Úgy, hogy az ünnepek miatt le se szartuk hetekig egymást. Szerencsére, komolyabb sérülés nélkül megúsztam. Rendbe raktak és így kevésbé volt drámai, amikor közöltem hogy belém kötöttek és kicsontoztak.

Ezzel azt akarom mondani, hogy attól, hogy nem találkozol a barátnőddel hetente, vagy rendszeresen, attól még amikor szükséged van rá, akkor ott fog teremni, félbehagyva mindent. Ezért barát.

Mióta van együtt a barátjával?

Én is megéltem hasonló szituációt a legjobb barátnőmmel. Nekünk akkor volt nehéz, mikor a kapcsolatuk elején tartottak. Rengeteg időt töltöttek együtt, ami számomra nehéz volt, mert hatalamas űr keletkezett bennem, mert alig találkoztunk. Nagyon sokszor szükségem lett volna bartnőmre, arra, hogy támogasson, hogy tanácsot adjon, vagy egyszerűen csak egy kis időt együtt töltsünk. Akkoriban úgy gondoltam, hogy ez veszett ügy, mert most ott a párja, és őt mindenben előrébb helyezi. Nem számíthattam rá, és úgy éreztem, hogy a 'legjobb-barát jóban-rosszban' állapot már a múlté. Aztán leültünk megbeszélni. Elmondtam neki, hogy nagyon fontos számomra, és nem akarom elveszíteni, de egyelőre nagyon úgy néz ki, hogy így lesz.. Ő bizonygatta, hogy de hát nincs is semmi gond, csak kicsit ritkábban látjuk egymást, de ettől még számíthatok rá, nem változik semmi.

Aztán... nem tudom mi történt. Elkezdtünk együtt eljárni szórakozni, kirándulni.

Ha a barátnődnek is fontos a barátságotok, akkor nem adja fel. Beszélj vele.