Mit csináljak? Valahogy nem bírom ezt az őrületet. Mit tegyek?

Az elmúlt másfél évben kétszer is csalódtam. Az egyik szerelemben nem mertem megtenni a lépést és halálosan szerelmes voltam a lányba, majdnem öngyilkos lettem. A második már viszonzott szerelem volt, de sajnos a barátnőm dobott engem. Eközben iskolai gondok is akadtak, idén van kisérettségim de többől is bukásra állok. Az osztálytársaimat se igazán bírom elviselni. Igaz van néhány barátom, de úgy érzem mintha leszarnának engem, pedig én törődöm velük. Úgy érzem mintha csak én lennék a világon, és senkim se lenne. A mamám beteg és szinte már drogos annyi gyógyszert szed. Ő állandóan hívja az ügyeletet, már azért ha fáj a feje. Anyám kiabál vele meg pofozgatja ha kihívja az ügyeletet. Szinte a fél város tudja mi folyik itt. Éjjel is arra kelek hogy vitatkoznak. És ez így megy évek óta. Apám nem foglalkozik velem elég régóta. Mindig csak dolgozik, és sosincs itthon. Mivel nincsen testvérem, csak unokatesóm van, de ő hozzá se mehetek, mivel anyukája kitiltott egy vita folytán. Ezek mellett nem igazán vagyok az a szószátyár és visszahúzódó vagyok. Nem tudok kinyílni senki felé se, társaságban is némán ülök. Ez nagyon zavar engem. Az életem egy körforgalom, Mintha ugyanazt élném. Egy monoton szar az egész. Ideggyógyászatra járok és gyógyszert is szedek. De még sok problémám akad még. Legszívesebben elköltöznék itthonról örökre és nem látni senkit sohatöbbé.