Mit gondoltok erről?
20 éves fiúként nincs senkim. se haverom se barátom fiú\lány senki...
van a családom persze, de ők se tudnak rólam kb semmit...
furcsa, de egyszerűen félek attól, hogy bárhova\bárkihez is tartozzak önszántamból, éppen ezért senki felé nem nyitok. ha valaki nyitna felém akkor boldogan fogadnám, de ez nem történik meg.
például dolgozni se akarok, mert akkor is tartoznék valahova, inkább húzom az időt a "tanulással" és próbálok valami egyedit kitalálni amiből meg tudok majd élni...
nem tudom, de néha elgondolkozom, hogy mit keresek én ebben a világban...
ugyanakkor úgy érzem, ha sok pénzem lenne, teljesen más lenne a hozzáállásom mindenhez...
válasza:ezt nem tudom megcáfolni, ahogy megerősíteni sem hiszen nem volt még benne részem, de el tudom képzelni h így van.
lehet hülyén hangzik, de arra vágyom h. kövessenek az emberek, rajongjanak... úgy érzem felettük állok gondolati és életszemléleti szinten és éppen ezért akármennyire is akarok, képtelen vagyok kezdeményezni bárkinél is, mert akkor úgy érzem h. lesüllyedek hozzájuk...
na most ez lehet kicsit nagyképűségnek tűnhet, de nem arról van szó... egyszerűen könnyen átlátok a legtöbb emberen, szinte látom miképp gondolkodik és tudom h ehhez képest én hogyan gondolkodom... ezt nem nagyon tudom jobban leírni, és nem is várom h bárki megértse.
válasza:"képtelen vagyok kezdeményezni bárkinél is, mert akkor úgy érzem h. lesüllyedek hozzájuk... "
Vagy az is lehet, hogy jobban megértenéd, mit miért csinálnak, s akkor már nem tűnnének alantasnak. Nem mennék most bele mélyebben a pszichológiába, de nem lehet, hogy azért húzódsz félre, mert úgy gondolod, hogy a többiek sekélyesebbek nálad, és alulpozicionálnának téged a "falkában" ha barátkozni-vegyülni kezdenél?
válasza:Elnézést a közbeszólásért, csak válaszolok én is.
A kérdésed elolvasása után sok hasonlóságot láttam magammal. Én azért félek a valakiheztartozástól, mert félek, hogy nem tudnék megfelelni az elvárásoknak...
És hogy mit keresek a világban... olyanokat keresek meg, akiknek talán szüksége lehet a segítségemre, akiknek biztos hogy megfelelek... de kiderül, hogy senki sem ilyen, hiába is hittem...
Aztán láttam a viszontválaszodat. Ez az egyfajta felsőbbrendűségi érzés (talán nem a legjobb szó ide) elismerést érdemel, mármint látod, hogy hogy gondolkodnak az emberek. Persze átok is, mint tapasztalod, hiszen így elvész az érdekesség... Próbálj emberedre találni, akit nem olyan könnyű kiismerni, vagy aki méltó hozzád! A többi embert pedig fogadd el, mert ez van, ilyenek... vagy segíts rajtuk.
Ami a pénz kérdését illeti, az első válaszadóval maradéktalanul egyetértek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!