Hány éves korotoktól tanultatok meg kiállni magatokért? Hogy tudtatok felülkerekedni a problémáitokon, régi rossz emlékeken, gátlásokon?

amúgy én soha^^

élek a rózsaszín világomban, mert itt mindenki rózsaszínűt kakál... (előző válaszoló)

Nekem mar eleg regen. Elso fiu voltam elegge szurtam apam szemet.

Attol fuggetlenul burokban" nottem fel:D

Nem is erzem igazan maganak magam amig itthon lakok.

De azert kiallok az igazamert, ha kell kb 5eves korom ota diplomatikusabb vagyok mint a legtobb ember. Ra voltam kenyszeritve:P

Emeld ki a perspektivadat az egodbol. Ne azonositsd magad a testeddel meg a szemelyisegeddel. Konnyedebb lesz tole minden

Ez inkább több kérdés mint egy.

Kiállni magamért, már kicsiként mert sok gyerek között voltam mindig a családban is, szal ha nem állok ki magamért akkor elnyomnak.

Iskolában is elmondtam a tanárnak ha valamit elhibázott... a napközis tanárunk nem igazán bírta, de hát nah nehogy már az én házim legyen a rossz, amikor az enyém a jó és a többieké xar, átküldött a matekszakos napközistanárhoz aki megmondta hogy az enyém jó xD

Felülkerekedni a problémáimon.

Eddig nem voltak nagy problémáim, mármint amik rajtam múltak volna. Azokat gépszerűen megoldottam nem filóztam rajtuk sokat. 19éves koromig a szüleimtől függtem szinte 100%-osan, utána már csak félig-meddig, de ez nem jó így.

Most felnőttként 21 évesen hogy már változtathatok a helyzetemen valamelyest és ehhez sokkal nagyobb és több probléma társul nehezebb. Listát írok róluk, megoldási lehetőségekkel. Aztán próbálok rajtuk végigmenni, de legtöbbször ez úgy néz ki hogy 1 hétig nem csinálok smemit aztán besokkallok és 2 nap alatt sokmindent elintézek. Egyszerűen úgy érzem kell egy kis lelkierőt gyűjtenem hogy nekifussak... persze jobb lenne ha azonnal nekiállnék, mert legalább nem örlődnék még hetekig, habár tény hogy lelkiekben jobban fel vagyok készülve a kellemetlen helyzetekre úgy...

Régi rossz emlékek: sosem fogok rajtuk túllépni, nem is nagyon próbálok. Nekem tüskeként marad meg mind, és ez hajt előre, hogy megmutassam igenis bármit el tudok érni, igenis jobb vagyok mint ők, igenis bekaphatják!

Gátlások: nem szerettem telefonálni idegenekkel, sajna kénytelen vagyok már szóval hozzá kellett szoknom... először jogsi 17, de üzleti okokból 19 éves koromtól ünnepnapokon, akár hétvégén este 10-kor is felhívnak idegenek, és kénytelen vagyok felvenni ugyebár.

A fent írt hlye idő kell még amíg hozzá merek állni egy-egy problémához kéne leszoknom még, mert állandóan az idővel versenyzem így...

A problémák meg nem fognak eltűnni 1-2 hét múlva se maguktól, max. kevesebb időm lesz megcsinálni őket...

21/L

Egyébként meg remélhetőleg szeptemberben saját életet kezdek külföldön. 100%-ig önállóan és egyedül. És senki nem szól bele mit hogy csinálok, mire költöm a pénzt. Azt veszek ebédre amit én akarok. És nem nyaggatnak minden fassággal. Úgy érzem engem csak korlátoz a családom, mintsem támogatnának... hát így akkor függetlenedek és már nem lesz beleszólásuk a dolgaimba... meg hát elég messze leszek ahhoz :)

A kisgyerek sírása is már "kiállás" saját magáért!

Tehát szerintem alapból mindenki ki tud állni magáért, csak a nevelés sikeresen kiirtja ezt belőlünk.

A kérdés helyesen tehát ez: Mitől és hogyan tanultál meg ÚJRA kiállni magadért?