Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Hogyan lehet a falakat eltünte...

Hogyan lehet a falakat eltüntetni?

Figyelt kérdés
Nem szeretem magam elemezni és nem is igazán szoktam, de az utóbbi időben elgondolkoztam, miért nincsen mellettem valaki (például társ), nem mintha baj lenne, de azért furcsa. Aztán valaki arra célzott, h nem igazán engedem magamhoz közel az embereket. Ezt nem kell félreérteni, nagyon nyitott ember vagyok, könnyen beszélgetek bárkivel, legyen öreg, fiatal, fiú, lány... és segíteni is nagyon szeretek másoknak, jó érzékkel "látok" másokba és adok választ a kérdéseikre. De a sajátjaimra nem tudom a választ. Szóval közvetlen vagyok, barátságos (néha flegma, de csak a stílus miatt), de amint valaki többet akar rólam tudni, vagy bármi, megvonom a vállam és elviccelem a dolgot, aztán terelek. Az a baj, h ez másoknak is feltűnik, és hiába kitartóak, egy idő után (gondolom), nem értik, mire fel vagyok ilyen és zavartan "otthagynak". Nem fizikai értelemben, de tudom, hogy változtatnom kéne. Csak előbb értenem kell, mitől van ez. Minden helyzetben szeretem, ha van mellettem/mögöttem valaki, aki mellett biztonságban vagyok, ha elképzelek egy ágyat, akkor mindkét oldalt magas karfája van, mert az úgy biztonságos. Szeretnék végre normális, nyitott lenni, de nem tudom, kinek adhatom ki magam. És persze félek, ha megismernek, mindjárt nem találnak majd olyan érdekesnek/jófejnek/viccesnek/okosnak/szépnek, mint amilyennek gondolom magam. Gondolom kórosan önbizalomhiányos vagyok.... de ezzel meg mit kezdjek?

2012. ápr. 3. 22:34
 1/9 A kérdező kommentje:
Az egyet, amit tudok: bár nem ezt mutatom, de már hihetetlenül jó lenne, ha végre nem csak nekem kéne másokat meghallgatni, segíteni, hanem valaki engem is meg akarna érteni.
2012. ápr. 3. 22:36
 2/9 anonim ***** válasza:
50%

???

Nagyon érdekelne, hogy a nemed mégis férfi-e vagy leány.


Ha férfi, akkor valamit kezdened kellene az önbizalmaddal, és többet nyitni lányok felé azzal a célzattal, hogy megszeretkezzétek egymást. Meg persze mindig titokzatosnak kell maradnod, hogy meglegyen a romantika, de ez nem nehéz.

Ha lány, akkor pedig több (helyes) sráccal kellene flörtölnöd. FLÖRTölnöd. Igen, térj ki szexuális dolgokra is, de csak könnyebb préda legyél. Ha olyan srácot találsz, akit nem hozol zavarba a szexszel, akkor előbb-utóbb úgyis ki fog alakulni nálad egy minimális vonzalom. És próbálj meg akkor vele beszélni egy mély érzelemről is (persze idővel). Én egyszer kipróbáltam, hogy egy (szinte) vadidegennek elmondtam az akkor legeslegnagyobb problémámat (elköltözött a testvérem), és utána olyan felszabadultnak éreztem magam, amilyennek még soha. Ha lány vagy, akkor is kell egy kis titokzatosság, de csak annyi, amivel fel tudod "húzni" a srác kíváncsiságát.

Egyébként meg: ha valakivel eljutsz oda, hogy egy rossz érzelemről tudsz beszélni vele, és ő meg is hallgat, akkor MÁR KIALAKULT A VONZALOM, legyen az baráti vagy párkapcsolati, és nem fog elfordulni akkor sem, ha csinálsz egy-két hülyeséget. Ha meg van olyan szokásod, amit rossznak gondolsz magadon, arról szokj le. Ez is az önbizalomhiány-része a dolognak. Remélem nagyjából érthetően fogalmaztam így 11 körül...

16/F

2012. ápr. 3. 22:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/9 A kérdező kommentje:
Lány vagyok. De én helyes srácokkal is flörtölök. Már ha azt annak lehet nevezni. Ezt nem értem, ha szexről beszélgetek, attól miért lesz jobb? Tényleg érdekel. :) De mély érzelmekről beszélgetni... hát az eléggé lehetetlenség, még régebben próbálkoztam vele egy-egy emberrel, de mindig belezavarodtam, elnevettem magam, vagy elsírtam, elég rosszak az idegeim, ezért sem szeretek ilyenekről beszélni, mert gyűlölöm, ha ilyennek látnak mások. Elég, ha én tudom a gyengeségeimet. De ebben igazad van, idegennek sokkal könnyebb elmondani a problémákat, meg úgy bármit. Nem tudom, miért van így, de ez igaz. Igen, általában "felhúzom" a srácok kíváncsiságát, de pont ezért parázok, hogy majd ha jobban megismernek, csalódni fognak. Nagyon sok rossz tulajdonságom van. Piti dolgok és hatalmasak egyaránt, amiket néha kiforgatok és magam előtt jó tulajdonságoknak állítom be azokat. Na ez is egy rettentően rossz tulajdonságom. Amúgy elvileg sokat fejlődtem az elmúlt években, kicsit lehiggadtam, megkomolyodtam, a számat is jobban tudom tartani, szóval nekem ez nem hetek/hónapok, hanem évek kérdése. Mármint a változás. Csak az a baj, h a változások általában valami nagyobb élmény hatására történtek, nagyrészt rossz élmények következményeként. Na de majd dolgozom rajtuk. :) És igen, érthetően fogalmaztál, nagyon köszönöm, a korodhoz képest meg igen éretten gondolkozol. :)
2012. ápr. 5. 14:09
 4/9 anonim ***** válasza:

Hülyeség ez a szexuális téma, ha egy komoly kapcsolatod lesz úgyis fel fog hozódni, elő fog bukkanni, mert egy egészséges kapcsolat része, de nem kell erről egyből beszélni, csak ha a kapcsolat megélte a mélységet.


Mély érzelmeket sem elmondani kell, hanem éreztetni a másikkal. Többet ér ha érezteted vele hogy őszintén szereted, mintha kimondanád.


Az a baj hogy te meg akarsz felelni másnak, és nem akarod hogy csalódjon benned.


Ahogy írtad is:


"És persze félek, ha megismernek, mindjárt nem találnak majd olyan érdekesnek/jófejnek/viccesnek/okosnak/szépnek, mint amilyennek gondolom magam."


Most komolyan kit érdekel hogy mit gondol?


A, azt gondolja hogy csalódott benned, több mint való meg fogja szakítani veled a társalgást, és további szálakat. Azaz te nyertél, mert aki nem tud elfogadni olyannak amilyen vagy az nem barát, csak egy ismerősféle.


B, nem ismer félre, és megszeret, mert lehet hogy ami számodra idegesítő szokás, azon más jól fog mulatni, megszereti, viccesnek találja stb. Aza ismét te nyertél mert lett egy barátod ki elfogad olyannak amilyen, és több is kialakulhat idővel akár.


Kb azzal tudnám bemutatni hogy ott a VV Sehi aki híres lehet a szamár nyerítése. több helyen olvasom, hogy milyen égő, meg ciki, meg zavaró, nekem meg rohadtul tetszik, és egyáltalán nem tartom zavarónak.


Ha flörtölgetsz, akkor nem lehet olyan nagy önbizalomhiányod. Max rossz embereket fogsz aki, ami a mai világban hatványozottan előfordulhat.


Inkább azzal kellene megbarátkoznod hogy olyan vagy amilyen, én elfogadni hogy egyes dolgok veleszületettek, míg van amiken lehet változtatni.


Ismerkedéshez: Másik megismeréséhez idő kell, ahhoz meg még több hogy megbízz valakiben. de azért nem ekll elhajtani meg terelni a témát, csak lassítani. Meg lehet mondani hogy ehhez még nincs köze, szép finoman, de később talán lehet.



Remélem segítettem valamennyit.

2012. ápr. 5. 19:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/9 A kérdező kommentje:

Hú, hát először is nagyon köszönöm, rengeteget segítettél. :)


Igen, abban igazad van, h meg akarok felelni, nagyon hamar kiismerem az embereket és úgymond "megérzem", hogy mire vágynak és automatikusan felveszek olyan dolgokat, amikről tudom, hogy bejön neki. Pedig lehet ezt nem kéne. Ez a két véglet dolgozik bennem, vagy nagyon kínosan ügyelek arra, h mit gondolnak rólam, vagy egyszerűen le se ..., mindkettőt jól csinálom, csak valahogy a középutat kéne már megtalálni.


"Most komolyan kit érdekel hogy mit gondol?"

Tudod mit? Teljesen igazad van. Ha nem vagyok jó neki úgy, ahogy vagyok, nem tud elfogadni, akkor az az ő baja. Nem fogok olyannal vesződni, aki másnak akar látni.


"Kb azzal tudnám bemutatni hogy ott a VV Sehi aki híres lehet a szamár nyerítése. több helyen olvasom, hogy milyen égő, meg ciki, meg zavaró, nekem meg rohadtul tetszik, és egyáltalán nem tartom zavarónak. "

Ezzel teljesen egyetértek. A konkrét példával is, meg magával a gondolatmenettel: az embernek vannak cikis dolgai, amikről csak ő maga hiszi, h cikis, különben lehet az a vonzereje is.


"Ha flörtölgetsz, akkor nem lehet olyan nagy önbizalomhiányod. Max rossz embereket fogsz aki, ami a mai világban hatványozottan előfordulhat."

Igen, megy a flörtölés (kivel hogy), de annyi a probléma, hogy nem tudok "szintet ugrani". Vagyis egy idő után amikor már ismeretlen a talaj, nem tudom, hogy mi következik, mert úgymond nem ismerem a sztori végét, h minek kéne következnie, beijedek és csinálok egy olyat, amivel teljesen elhidegítem azt, akivel az előtt tök jól megvoltam. Hát igen, inkább kihagyom a pasit, minthogy rájöjjön, gyáva vagyok.


"Inkább azzal kellene megbarátkoznod hogy olyan vagy amilyen, én elfogadni hogy egyes dolgok veleszületettek, míg van amiken lehet változtatni. "

Persze, csak mivel abban a szerencsés helyzetben vagyok, h látom a hibáimat (nyilván van még pár, amiket nem ismerek), szeretnék változtatni azokon, amiken lehet. De most az, h a túlzott őszinteségem néha bunkóságba fordul, nem akarom elnyomni, max mérsékelni.


"Ismerkedéshez: Másik megismeréséhez idő kell, ahhoz meg még több hogy megbízz valakiben. de azért nem ekll elhajtani meg terelni a témát, csak lassítani. Meg lehet mondani hogy ehhez még nincs köze, szép finoman, de később talán lehet."

Ebben is igazad lehet. Csak olyan könnyen zavarba jövök és akkor ösztönösen kicsúszik valami hazugság (nem akarom mentegetni magam, ez nagyon rossz szokás), vagy olyan homályosan adom elő a dolgot, hogy a környezetemben hihetetlen módon mindenki másnak ismer. És akkor csodálkoznak, hogy ilyet tettem, vagy olyat mondtam. Merthogy én biztosan nem vagyok olyan, nem úgy ismer. Á, fene se tudja, én se értem az egészet.


Tényleg nagyon sokat segítettél, köszönöm. :)

2012. ápr. 5. 22:16
 6/9 anonim ***** válasza:

Hát akkor így már könnyebb.

Én sem azt akarom kihozni, hogy mindenkivel a szex-ről kell beszélned. Egyszerűen ha már megbízol a srácban és vonzódsz hozzá, akkor NE FÉLJ erről beszélni, mert ahogy mondta a második válaszoló, ez egy természetes téma. És elmélyíti a kapcsolatot.


A férfiak pedig úgy működnek, hogy ha megtetszik nekik egy lány és vonzódnak hozzá, akkor képesek elveszíteni a józan ítélőképességüket. A férfiak rettentően empatikusak amikor szerelmesek. Én is csak nézek hogy egy-két barátom annyira vak ebben az állapotban, hogy a csaj bármit csinálhat, mert keresnek ők egy okot, hogy miért van, és hogy milyen aranyos...

Szóval nem kell félni, mert belül mi is parázunk azért. Túl sokat pofázom, büdös vagyok, vajon mire gondol... Félősek vagyunk mi is, csak nem mutatjuk ki. Blink 182- First Date - kedvenc (ilyen) számom, sajnos bennem is motoszkálnak azok a gondolatok. Jó szám, érdemes meghallgatni, legalább a szövege miatt.


Ne terelj. Engedd közelebb magadhoz azokat, akikkel már amúgy is közel állsz.

De van egy olyan módszer, hogy az emberekből a félelmet úgy ölik ki, hogy megmutatják a félelmet. Azaz ha félsz egy póktól, akkor mutatnak róla egy képet. Ha már megnyugodtál, és láttad, hogy nincs baj, akkor szépen odavisznek egy élő példányt. Ha nem parázol, akkor szépen felmászik a karodra. Látni fogod, hogy nem történt katasztrófa, és szépen lassan elmúlik a félelem.

Éppen ezért egyszer kipróbálhatod, hogy nem történik semmi, ha egy idegen emberre rázúdítod a problémádat. Még vicces is, hogy akiket szeretsz, azok kis adagokba kapják ezt tőled. :D

De mivel lány vagy, ezért az a lényeg, hogy mosolyogj sokat, ne aggódj a srácok miatt. Aki ügyes eléggé, hogy megfogja az érdeklődésedet, az majd fog tudni kezdeni ezzel a parával is valamit, ha engeded, hogy "megkezeljen". :)

2012. ápr. 10. 21:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/9 A kérdező kommentje:

Persze, természetes téma... de ehhez tényleg elég idő kell, mert ez már egyfajta intimitást jelez, szóval ismernem kell hozzá a férfit.


Fúú, ezt a számot mennyire rég hallottam, köszi már csak ezért is. :)) Mennyit "tomboltam" erre 14 éves koromban, betoltam a magnóba a kazit és csapattam. :D


Na szóval. Ez a példa nagyon jó, már csak azért is, mert egy ideig olyan álmaim voltak hatalmas pókokról, hogy mindig azt hittem, ébren vagyok és az ágyamba másztak be és csak arra emlékszem, h felráz az öcsém, h ugyan ne sikoltozzak már. Ebben az a vicc, hogy az életben totál nem félek a pókoktól, a kicsiket arrébb rakom, a nagyobbakat meg - ha kell - összenyomom. De nem ez a lényeg, hanem egy idő után már nem sikoltoztam és bár mindig rémülten pattanok ki az ágyból, hogy itt egy hatalmas pók, egyre kevesebb időbe telik, mire lenyugtatom magam, h ez nem a valóság és még egyszer sem volt olyan, hogy reggel úgy ébredtem volna, h leharapta a fejem. Persze, működik. De az emberekkel más a helyzet. Nagyon sokat beszélek alapból, de magamról szemtől szembe valamiért nem megy. Hülye dolognak érzem. Hiszen aki akar, kiismer, akkor minek magyarázkodjak? Elmesélek valakinek valamit, addig oké, de aztán jönnek a kérdések. Amikre vagy nem tudok, vagy nem akarok válaszolni, és így nehéz. Igazából álomvilágban élek és azt képzelem, egyszer csak elém pottyan egy rettentően határozott pasi, aki mindent tud rólam és elfogad... szép is lenne. :) De természetesen sokat mosolygok és fogok is... és nem aggódom, biztos lesz valaki, aki majd megkedvel úgy, h teljesen ismer, csak vagyok annyira szerethető. :))

2012. ápr. 11. 22:15
 8/9 anonim ***** válasza:

xD ugye mennyire király szám? jó kis 2001-es évek

Elég nehéz helyzet egy 25/26 éves felnőtt nőnek tanácsot adni. Gondolom volt már párkapcsolatod, gondolkozz el, hogy ki miatt végződött rosszul (vagy egyáltalán ki miatt végződött), és ha magadban találsz valami hibát, akkor próbáld meg eltüntetni. Ha pedig az életviteleddel volt baj (kevés szünet, mittudoménmi), akkor próbálj azon változtatni.

A pozitív kisugárzás pedig csodákra képes, még ha hülyén is hangzik. Nem tudom ismered-e a Titok c. könyvet (mondjuk úgy, hogy elég híres, de azért mégsem), az is a vonzás törvényéről szól. Amire gondolunk, az bekövetkezik. Minden ébredésnél gondolj arra, hogy összejön valami, és egy fantasztikus nap előtt állsz. Ma is egy irtó f*s nap előtt voltam, de arra gondoltam hogy suli után úgyis jól fogom érezni magam. Lett egy rettenetes napom és egy vártnál 100-szor jobb délutánom.

A lényeg, hogy próbálj meg minden "lehetőséget" megragadni és állj hozzá jól a dolgokhoz. Megnézhetnéd az "Időtlen időkig" című filmet, az végülis erről (is) szól.

Na remélem azért segítettem! :)

2012. ápr. 12. 23:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/9 A kérdező kommentje:

hát. csak nem vagyok 25-26, hanem 21. :P a leghosszabb kapcsolatom 1,5 hónap volt... szóval nem hiszem, h szakértő lennék. :)) Mindig miattam volt vége és a miatt, h berezeltem, meg nem tetszett a kötöttség. Életvitel... hát fene se tudja. Normálisan élek, bár néha nagyon sokáig dolgozom és az kifáraszt, meg persze mellette a tanulás... de szerintem teljesen normális. Igen, ismerem a könyvet. Egyszer elkezdtem olvasni, aztán letettem, mert ezek nem új dolgok nekem. (Jártam agykontrollra is, de nem csak ezért, hanem mert jól neveltek és jó példát látok magam előtt. :)) És én is így állok hozzá a dolgokhoz, h amint valami rossz történik velem, pl leejtek valamit, és ha elkezdek rajta bosszankodni, tuti jön a többi: beütöm a lábamat, lekésem a buszt, elbotlom, stb... hozza magával a többit. De általában időben kapcsolok és azt mondom: oké, elég volt ebből, most már csak jobb lehet és lesz is. Szóval igazából döntés kérdése, és tök jó, h úgymond irányítani tudom a dolgokat. :) Naa mesélj, mi történt veled! :) Nem is hallottam még erről a filmről, de utánanézek. :)

Ja és képzeld, hogy így írás közben elhatároztam, h ma is jó napom lesz, csörgött a telefon és hívott a főnököm, h ma nem kell bemennem (3-tól mentem volna), mert nincs víz, szóval zsííír, enyém a nap. :)) Megyek is ebédet főzni, aztán délután kimegyek valahova. :)) Szép napot és nagyonnagyon köszönöm a segítséget! :))

2012. ápr. 13. 12:18

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!