Miért válik ennyi minden közömbössé?

Rögtön érettségi után dolgozni akartam ami sikerült is

egy jol fizető állást találtam, recepciosként egy 80 szobás hotelban nem utoljára, ezután elköltöztem a szüleimtől, majd házaltam fél évig minden napom egyedi volt es itt is jol kerestem, de ez sem dobott fel.

Azután ismét fél évig adminisztratív munkával probáltam

levezetni a rengeteg gyaloglást ami kényelmes volt (szintén jol fizetett). Nem rég vissza költöztem szüleimhez, remélve ha folytatom a tanulást közben és/vagy utána jobb lesz de már attól is kezdek eltávolodni.

Most egy kisebb hotelban vagyok pincér- báros. Érzem hogy itt sem leszek sokáig... barátnöm lassan 2 éve nincs csak alkalmi, a külsömmel törődök és látom a pozitív jeleket de egy szemernyit is lusta vagyok már tenni ezért. Közben azt érzem hogy a lehetőségeket eltaszítom, semmi nem tud

lázba hozni és egyben úgy is tűnik nem bírom elviselni a monotonítást.

Hamar ráérzek minden munkahelyre viszont túl hamar megunom. Mostanra már se barátaim még haverom sincs. Az

emberekkel sem úgy bánok már ahogy közel egy

éve.

Ha bármilyen értelmes vélemény/segítség felmerülne megköszönném.