Az ún. ALACSONY ÖNÉRTÉKELÉST miért úgy kezelik sokan, mintha az illető szándékos "bűne" lenne?

"...hát neked nagy baj lehet az önértékeléseddel, ha..."

"...csak az alacsony önértékelésűek tesznek olyat, hogy..."

Én ebben nem érzek semmi szándékosságot, csak figyelemfelhívást a problémára, amit esetleg a illető személy nem vett észre. Szerintem megértéssel nem sokra megy, eddig sem segített rajta. Az igazsággal, még ha fáj is, többre megy. Ha nyalod a s*ggét, úgysem hisz neked - pont az önbizalomhiánya miatt - viszont bántani fogja, hogy annyiba se nézed, hogy őszinte legyél vele, magyarul, hazudsz neki.

Ha őszinte vagy, akkor viszont tud változtatni.

Ha neked ezekből a bejegyzésekből, amit idéztél (a többit ugye nem olvastam, bár én is találkoztam ilyennel, de biztos, nem ugyanazokat olvastuk), azt vonod le, hogy egy szinten vannak az alkoholistákkal, nálad se biztos, hogy minden rendben van. Nincs véletlenül üldözési mániád? Az önbizalomhiányosoknak szokott lenni... :)

A lényeg, hogy kezeld emberként, azzal segítesz. Ha finomkodsz vele, azzal nem.

Szerintem sokan azért kezelik úgy ezt a problémát, ahogy leírtad, mert manapság sokan csak "tettetik", hogy alacsony az önértékelésük, hogy hallgathassák, ahogy mindenki bizonygatja nekik hogy szépek és jók.

Akinek pedig tényleg problémája van, már nem veszik komolyan.

Az önértékelés az lehet alacsony illetve magas is? Van akinek magas? Az alacsony embereknek eleve alacsony és a magasaknak magas?

Szerintem ez egész másképp van. Az önbizalomért sokat lehet tenni. Pl. beszélgetünk magunkal, elhívjunk magunkat szórakozni esetleg kávéra. Ezek után aztán remélhetően egyre jobb viszonyba kerülünk magunkal. Sok a magunk szó tudom, ezért sorry, de így próbáltam szemléltetni az önismeret felé vezető, rögös, hepehupás utat. Tehát egy idő után jó esetben így jó kis önismeretre teszünk szert.

Sok sikert kívánok ehhez bárkinek.