Ott hadjam az iskolát vagy ne?

Ahogy írtam realista vagyok, és harcolni fogok ez a szörnyű kor ellen. De azt az időt amit suliban töltök, lenne jobb dolgok is. Ha lenne ott barátaim akkor természetesen maradnák, de így nem látom értelmét. inkább még többet foglalkoznék a családommal.

Köszönöm szépen a jó kívánságot, bízok benne hogy nekem is be fog jönni ami a videóban van...

én csak az iskolát adom fel. nem az életett. én mindig itt maradok, és leteszem a példát. hogy mit kell tenni

nem vagyok elkeseredve. am lehet hogy ez miatt le fogtok nézni de az eggyik szemem sír, hogy így kell megtapasztalnom, hogy mi az élet. Sokan nem értik hogy mi az élet értelme de hidjétek el hogy ebből a szempontból teljesen más. Másképp eszem az ebédet, másképp nézek egy kisfiúra, a természetre és mindenre. teljesen más, amit el se tudtok képzelni.és ez fantasztikus. ez olyan mintha egy vak látna egy sánta szaladna. És azért sír mert lehet hogy vége lesz. A másik szemem nevet, mert túl akarom élni, és ha túlélem akkor én egy lányba nem azt látom meg hogy hmmm ez jó csaj, hanem hogy ő miken mehetett keresztül... meg minden. Persze én rontottam el, mert sokáig dohányoztam, és én ezt elfogadtam. de hiszem azt hogy csinálhatok egy esélyt. ez olyan mint a foci

én 87.percben 1:0 vesztésre állok de csak egy gól kell hogy hosszabítás legyen, és akkor büntetőkkel, de nyerni fogok.

A tunulság mi?

megmondom:az ember a tudja hogy itt a vég, mindent meglát, és amíg nem jön rá addig a szeme előtt az élet csak egy fátyól, mely eltakarja a valós dolgokat. Nem kívánom senkinek ezt, félre ne értsen. de sok embernek ajánlom, ajánlanám hogy beszélgessen el egy ilyen emberrel.

és utólag egy pár mondat, amit olyan emberek mint én. hogy értsétek hogy hogy akarom túlélni, ha eset nem élném túl:

felhívom figyelmeteket hogy feltételes módban írtam, minden célom az hogy túléljem

Mit bánnak meg az emberek a halálos ágyukon...

Ez itt csak egy kreatív blog, és ezen nem is akarok változtatni. Viszont egy olyan jó témájú cikket olvastam, amit szeretnék Veletek megosztani. Arról szól, hogy egy hölgy, aki sok évig haldoklókat ápolt, leírja tapasztalatait arról, hogy az emberek mit bántak meg az életük során, amit a halálos ágyukon tudnak csak kimondani. Az első 5 leggyakoribb vágy, ami nem teljesült:

1. Bárcsak lett volna bátorságom úgy élni az életem, hogy hű legyek önmagamhoz, nem úgy, ahogy mások elvárták tőlem! Ez volt a legtöbbször előforduló vágy az összes közül!!!!

2. Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat! (Hiányzott nekik az, hogy lássák a gyerekeiket felnőni, fájlalták, hogy nem töltöttek elég időt a kedvesükkel.)

3. Bárcsak lett volna bátorságom, hogy kifejezzem az érzelmeimet!

Sokan elnyomták az érzelmeiket azért, hogy elkerüljék a konfrontációt másokkal.

4. Bárcsak kapcsolatban maradtam volna a barátaimmal!

5. Bárcsak engedtem volna magam boldogabbnak lenni!

(Sokan csak a halálos ágyukon jönnek rá, hogy a boldogság választás kérdése.)

ti melyiket mondanátok?

én az összeset. nézzétek vissza? hogy hogyan kezdtem el élni??? Az emberek kiszámíthatóak .... vagy csak én...