17 éves koromra eljutottam odáig hogy kész vagyok öngyilkos lenni és ebben semmi nem állíthat meg de nem merem egyedül mit tegyek?

Kezd el sportolni, járj el társaságba, keress hobbit. Ha vannak barátaid, beszélgess velük, mondd el, hogy bajban vagy, biztosan melletted lesznek. Ha nincsenek, találni fogsz nyugodj meg, ha találsz elfoglaltságot.

Ha viszont ez sem segítene, szólj a szüleidnek, keressetek egy pszichológust aki segíteni fog. Kitartás! Fiatal vagy még, előtted az élet, butaság lenne lemondani minden jóról ami még vár. Minden probléma megoldható, és hidd el nem a levegőbe beszélek. 20 éves vagyok, de már megjártam a "poklot" is. Ne hagyd el magad!

Drukkolok, hogy minden rendbe jöjjön! :)

1. menj pszichológushoz, azonnal

2. dehogy vagy te kész öngyilkos lenni, te csak mások figyelmére vágysz, ezért írtad ki a kérdést (ettől függetlenül vagy éppen ezért menj pszichológushoz)

Szia. Sokan eljutnak eddig, és a legtöbben visszamásznak az életbe.

Egyedül félsz megtenni? Társaságban sem jobb. Szerintem nem kellene öngyilkosnak lenned. Életed legszebb része még mostantól következik. Szerelem, barátok, család, gyermekek.

Én nem mondom, hogy menj pszichomókushoz. Aki eljut odig, hogy komolyan foglalkozzon ezzel a gondolattal, az úgysem megy. Inkább keress örömet? Mit hallok? Nincs? Ne mondj ilyet, biztos van olyan, ami örömet okoz.

Jó, hogy itt legalább segítséget kérsz, bízzunk benne, hogy nem öngyilkostársra találsz, hanem erőre, hogy kimássz a gödörből.

Tudod az egyik kislányom 11 éves. Tavaly tudta meg, hogy nem fejlődött ki a méhe. Születése óta többször kerültünk életveszélybe betegségei végett. Most azt mondta, anya én így nem akarok élni, nem akarok több orvost látni. Ilyenkor kell a szülői támasz. Az igazi bajoknál és problémáknál...Ha nincs szülő melletted, akkor meríts erőt abból, hogy más igazi nagy és komoly bajokat is le tud küzdeni és te is. A kislányom nem mondhatta el senkinek (mert ugye az ilyen ebben a világban szégyellnivaló), így elmondta hát mindenkinek. A tanárai, barátai és osztálytársai egy emberként állnak mellette. Ha az ember képes beszélni nem csak az erősségeiről, hanem gyengeségeiről is, nyitott fülekre talál...és te is ideálltál ezzel a gondolattal.

Én lebeszélnélek erről, de ilyenkor beszűkülten gondolkozik az ember és elkeseredett. Vegyél egy nagy levegőt és állj fel, keress örömet, barátkozz és kérj segítséget tanáraidtól, barátoktól...

Ne gondold, hogy nincs barátod. Középiskolában volt egy osztálytársnőnk, mindig megalázták a többiek, ő is az öngyilkosság szélén volt, de páran mellé álltunk, mert elmondta az érzéseit, és onnantól fogva - ugyan nem lett sztár-de elfogadták a többiek és a tanárok is segítették...

Nem adhatod meg magad ennek a szemét mocsok kapzsi világnak, ami ide juttatta a családodat és téged, ahol most vagy. Nem adhatod meg magad ennek az abnormális állapotnak, nem adhatod meg magad egy olyan világban ahol a javak megfelelő elosztása mellet mindenki meg tudna élni.

Ez az állapot átmeneti. Bármelyik nap megtörténhet egy olyan változás, ami sarkon fordítja az életedet, az életeteket.

Nem véletlen születtél erre a világra. És nem az a sorsod, hogy nehéz anyagi körülményeid miatt öngyilkos legyél.

Lehet, most azt gondolod, hogy "onnan könnyű beszélni". Nos, mindnyájunk átesik olykor nehézségeken, olyan dolgokon is, amelyekért szintén lehetnénk öngyilkosak. Amikor odavész az ember becsülete, amikor valaki más vesztét okozzuk, amikor mindenki lenulláz minket lelkileg stb...

Ne feledd azt sem, hogy nem vagy egyedül a problémával, csak hazánkban emberek ezrei, világszerte milliók vannak ilyen vagy akár ennél sokkal rosszabb helyzetben. Mind legyenek öngyilkosok? Ennyi értékes ember? Csak azért, mert a világ most éppen így áll?

Én is, lehetőségeimhez mérten azon vagyok, hogy segítsek a környezetemben élő nehéz sorsú embereken. A te környezetedben is bizonnyal vannak ilyen emberek. Legyél jó és igaz, és akkor előbb-utóbb megkapod, amit érdemelsz.

Továbbá, azon vagyok minden erőmmel, hogy szembemenjek ezzel a mocsok világgal, ami most van, és a magam méreteiben egy szebb jövőn munkálkodom én is.

Csak azért írtam ezt le, hogy ne tűnjön úgy, hogy én csak okoskodom, közben nem teszek semmit.

Amit tanácsolok... nem is, hanem egyenesen kérek tőled, mint értékes embertől: tarts ki!

A jó emberek, ha nem törnek meg a nehézségek alatt sem, kárpótoltatnak, és boldogságban részesülnek, embertől és/vagy istentől – de mindenképpen.

Vannak nekem is nehezebb sorsú ismerőseim, akik azonban igazán tiszta szívvel és igaz lélekkel vannak megáldva. A szívem szakadna meg, ha elveszíteném őket.

Te sem hagyhatod magad elveszni.

A legőszintébb jókíváságaimat és üdvözletemet küldöm, és remélem, hogy kicsikét le tudtalak beszélni a kérdésedben említett szándékodról.