Most mit kezdjek magammal? Sok tanácsra lenne szükségem.
Üdv!
Bajban vagyok. Nem tudom mit kezdjek az magammal. A helyzet az, hogy levelezőn tanulok olyan szakon, ami már nem érdekel és nem is lehet vele elhelyezkedni. Pedig erre a dologra tettem fel mindenem. Most kellett rájönnöm, hogy értéktelen az amit csinálok. Otthagyni már nem fogom, hiszen ez a negyedik félév. Irigylem azokat, akik értékes dolgot tanulnak. Egyszerűen betegesen szorongok, ha arra gondolok, hogy semmit nem ér amit tanulok, ezt pedig nehezíti, hogy a munkámat is elvesztettem. 21 éves vagyok és semmit nem tudok lerakni az asztalra :(. Ti mit csinálnátok a helyemben? Semmilyen pozitív kilátásom nincs a jövővel kapcsolatban. Nem tudom elfogadni azt, hogy a jövő évtől fogva a legjobb esetben is havi 65 ezer forintért fogok robotolni azért, hogy ne haljak éhen. Olyan dolgokkal szeretnék foglalkozni ami érdekel, de úgy érzem, hogy elkéstem és számomra már nincs semmi. Szeretnék földtannal foglalkozni, de a tandíj 200 ezer forint egy félévben és ezt nem tudom kifizetni. Még itthon lakom a szüleimmel, ez is nagyon zavar, függetlenül attól, hogy adok haza pénzt. Elköltözni nem tudok mert nincs hova és valamiért szorongok másik városban. Amikor nem vagyok otthon akkor felerősödik a mihasznasággal kapcsolatos érzésem és olyan borzasztóan lebénít ez a dolog, hogy legszívesebben kiugranék a vonat elé. Ebben a helyzetben nem tudok racionális döntést hozni. Valaki tudna tanácsot adni egy idiótának?
1. Nem vagy idióta!
2. Ne légy depis! Minden ellenére értékes vagy. Sőt még fiatal is vagy, ezért semmi nincs veszve. Még ha csak 5 év múlva sikerülne teljesíteni, amit akarsz, akkoris fiatal lennél.
3. Milyen szakra jársz? A diploma sokat jelent, mert mutatja, hogy te igenis végig tudtad csinálni az egyetemet. És úgy tudom, hogy a minimálbér is magasabb a diplomásoknak. Meg sok előnyt élveznek még.
4. Van barátod?
Köszönöm a válaszokat!
Arról nem nagyon szeretnék írni, hogy mit tanulok az azonosíthatóság miatt. Ezért elnézést kérek. Annyit tudok mondani, hogy az országban egy helyen lehet ilyet tanulni, de még így is túlképzés van belőlünk.
"A diploma sokat jelent, mert mutatja, hogy te igenis végig tudtad csinálni az egyetemet."
Jól esik, hogy ezt írod, de más topikokban azt mondják, hogy semmit nem ér. Tudom, hogy nem kell mások beszólásait komolyan venni, de az a baj, hogy igazuk van.
"4. Van barátod?
"
Férfi ember vagyok, tehát nincs.
Olyan nincs, hogy egy papír nem ér semmit. Ha nincs mögötte tudás, akkor van csak gond. De még ígyis jobb, mintha nem lenne semmid.
Tudsz valamilyen egyéb nyelven beszélni? Mert az pl már rohadt nagy előny.
Bármilyen tanfolyamot letudsz majd rakni ha nem lenne elég a diplomád. Max egy nagyon picit kell érte dolgozni. A munka soha nem megalázó, mindegy mi az.
Nézd,ha szereted,amit tanulsz,szívvel-lélekkel csinálod,örömet okoz neked,akkor felesleges azon gondolkodnod,hogy megéri-e.Mindennel el lehet helyezkedni,ha jó vagy benne és van bátorságod!:)
Azon meg felesleges rágódnod,hogy 21 évesen nem tudsz lerakni semmit sem az asztalra és a szüleidnél élsz - sajnos a mai körülmények között nem lehet korán kirepülni a családi fészekből.Majd 30 évesen rinyálj ezen!:D Esetleg egy diákmunka megnyugtatná a lelked!
Amúgy földtanra szerintem idén sem lesz nagyon nehéz bekerülni.Sohasem késő azt csinálni,amit szeretsz.A munkatársam 52 évesen képezte át magát!
Szóval valósítsd meg az álmaidat!És ha tudod,mi a cél,akkor lépj minél előbb a tettek mezejére!Ne halogass,ne keress kifogásokat,hanem indulj el az úton,ami örömet okoz!Csak te tudhatod,mi a jó neked és egyedül te vagy a felelős a boldogságodért!Csak bátran!
21 évesen iszonyú fiatal vagy,bármit megtehetsz!Ja és ne mondd,hogy nincs semmit,hiszen van egy érettségid (nyelvvizsgád?) és ez nagyon sok embernek nincs és bizonyos melóhelyeken előny!!!!
Ha ez vígasztal,én 20 vagyok,és ha minden jól alakul,akkor szeptemberben fogom elkezdeni álmaim foglalkozását!:)
Szóval abszolút nem reménytelen és rendkívüli a helyzeted,nyugi! :)
Köszönöm a biztató válaszokat!
"Ne halogass,ne keress kifogásokat,hanem indulj el az úton,ami örömet okoz!Csak te tudhatod,mi a jó neked és egyedül te vagy a felelős a boldogságodért!Csak bátran! "
Az a nagy baj, hogy szívesen csinálnám amit szeretek, ha nem lenne iszonyú bűntudatom amiatt, hogy terhet jelentek a környezetemre. Ezt a dolgot pedig egy feloldhatatlan dolognak érzem.
"Ha ez vígasztal,én 20 vagyok,és ha minden jól alakul,akkor szeptemberben fogom elkezdeni álmaim foglalkozását!:)
"
Gratulálok hozzá! Megkérdezhetem, hogy mi az álmaid foglalkozása?
Terhet jelentesz a környezetedre?És mégis kire?A szüleidre?
Egy szülőnek az a feladata,hogy támogassa a gyermekét akár egy életen át,ha kell.Ezzel jár egy gyerek,ezt vállalni kell.Ha meg a fejedhez vágják,hogy ne az ő pénzükből élj,akkor jó bunkók,már bocsi.
Amúgy sportedző leszek!:)Ez sem egy agyonkeresett szakma,de ez az álmom,és hiszek benne,ha valamiben jó vagyok és elég bátor,akkor tudok boldogulni!
Biztosan nem mennék informatikusnak vagy mérnöknek,mivel ezek hidegen hagynak és nem érdekel,hogy ezekkel könnyebben találnék állást és hülyére kereshetném magam.
A pénzkeresés meg szerintem inkább merészség kérdése,mint iskolai végzettségé.Te sem biztos,hogy 65 ezerért dolgoznál,ha a szakmádban maradnál...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!